Púpos anya és borjú pihen az Exmouth-öbölben. (Kép: Kate R Sprogis)
A bálnákkal való emberi interakció a világ legtöbb részén a sznorkelezésre vagy egyszerűen a csónakfedélzetről történő megfigyelésre korlátozódik, hogy elkerülje az emlősök indokolatlan zavarását, bár sok búvár beépít ilyen vagy más tevékenységet a búvárkodásba.
Egy új tudományos tanulmány szerint azonban úgy tűnik, hogy azok a hajók, amelyek bálnákkal találkoznak, továbbra is problémát jelenthetnek, nem kívánt zaj formájában.
A bálnákkal való találkozás üzemeltetői hajlamosak arra, hogy a lehető legközelebb helyezzék el csónakjukat a bálnákhoz a helyi törvényes határokon belül, amelyek az egyszerű mögöttük való tartózkodástól a legalább 100 méteres távolság tartásáig változhatnak.
Lásd még: Európa visszaszorítja a víz alatti zajt
Azonban még a szigorúbb távolsági szabályok mellett is ismert, hogy a bálnák továbbra is mutathatják a zavarás jeleit.
Ezek a viselkedésbeli változások magukban foglalhatják a búvárkodást, az irányváltoztatást, a gyorsabb úszást, a gyakoribb légzést, a normál mintákon kívüli hangok szétszórását és kibocsátását – mondja Kate Sprogis ausztrál biológus, a dán Aarhusi Egyetem csapatának vezetője.
„Az emberrel ellentétben a bálnák domináns érzéke nem a látás, hanem a hallás” – mondja. "Bár a bálnák nem látnak egy csónakot 100 méterrel arrébb, valószínűleg meghallják, ezért érdemes ezt figyelembe venni a bálnalesési irányelvek meghatározásakor."
A bálnaanyák nyugtalanításának hosszú távú következményeit vizsgáló korábbi kutatások kimutatták, hogy az általuk válaszul elhasznált energia csökkenti a cápák, orkák vagy nemkívánatos hímek elkerülésére, hosszú vándorlásra, és különösen utódaik táplálására rendelkezésre álló mennyiséget.
A borjaknak rövid időn belül sok tejet kell felvenniük ahhoz, hogy elég erősek legyenek a vándorláshoz anélkül, hogy ragadozók áldozatává válnának.
A kutatók Ausztrália nyugati partján, az Exmouth-öbölben végeztek kísérleteket, amely a világ legnagyobb púpos bálnák populációjának pihenőhelye. A bálnák ott telelnek, nem táplálkoznak, hanem szoptatják borjaikat, és készen állnak arra, hogy nyáron hűvösebb táplálkozóhelyekre vándoroljanak.
42 alkalommal a kutatók csónakjukkal 100 méteres körzetre vezették az anyát és a borjút, majd víz alatti hangszórókkal különböző szintű motorzajt bocsátottak ki, és egy drónra szerelt kamera segítségével figyelték felülről a bálnák reakcióit.
A leghangosabb, 172 decibeles hajózaj hatására a bálnaanyák pihenőideje 30%-kal csökkent, légzési sebességük megduplázódott, úszássebessége pedig 37%-kal nőtt, bár a zaj elhalványulásával gyakran visszatértek nyugalmi állapotba.
Bár megjegyezte, hogy számos bálnaleső hajó már elég csendes volt, a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a bálnákra gyakorolt hatás minimalizálása érdekében a motorzaj szintjét 150 dB-ben kell korlátozni. Azt javasolta, hogy ezt világszerte szabványként vezessék be.
A kutatási projektet az EU Horizont 2020 kutatási és innovációs programja, a Marie Skłodowska-Curie Actions finanszírozta.
