MERÜLÉSI HÍREK
Még mindig együtt – évmilliókkal később
A tengeri élőlények viselkedésének több millió éven át fennmaradt két története került felszínre a legújabb tudományos tanulmányok során.
A történelem előtti kölcsönhatás drámai példájaként egy 180 millió éves összetett fosszília három tengeri faj halálharcát tárta fel – a harapás esetében.
Egy belemnitként ismert korai jura tintahal egy homárszerű rákfélét rágcsált, amikor egy cápa, krokodil vagy más nagyragadozó harapott a tintahalból. A jelenetet újraélesztették, miután felfedezték a lények megkövesedett maradványait egy német kőbányában.
A fejlábúak csőrét nehéz volt megemészteni, ezért az ősi ragadozók általában a tintahal lágy részeit vették célba, és a belemnitnek csak a rostruma és a karjai maradtak. A kutatók szerint a ragadozó valószínűleg a kihalt cápa volt Hybodus hauffianus, ahogy fentebb is látható.
A tintahal és a homár maradványai az akkori tengerfenékre hullottak volna, feltehetően egy olyan területen, ahol alig voltak dögevők. Christian Klug, a zürichi Őslénytani Intézet és Múzeum munkatársa által vezetett csapat tanulmánya megjelent a Swiss Journal of Paleontology folyóiratban.
****** KÖZBEN A megkövesedett maradványokból tudható volt, hogy a történelem előtti krinoidok és korallok egykor szimbiotikus kapcsolatot ápoltak – egészen 273 millió évvel ezelőttig, amikor is az érintett fajok eltűntek a fosszilis feljegyzésekből.
Most azonban úgy tűnik, hogy az együtt élő krinoidok és korallok az eonok során végig virágoztak – a mély tengerfenéken elrejtve.
A tudósok nemrégiben ritkaságot találtak Abyssoanthus hatkorallok és Metridioidea szárából kinőtt kökörcsin Metacrinus rotundus krinoidok, más néven japán tavirózsa. Ez a szimbiotikus kapcsolat 100 méter alatti mélységben fordult elő a Csendes-óceánban, Honshu és Shikoku közelében Japánban.
A paleozoikum korában a korallok felmásztak a krinoid szárra, hogy szűrjék a táplálékot a tengerfenéktől tisztán lévő erősebb áramlatokban – bár továbbra sem világos, hogy a krinoid mit nyert a kapcsolatból.
13. május 2021.
[adrotate banner=”11″]
[adrotate banner=”12″]
[adrotate banner=”13″]
[adrotate banner=”14″]
[adrotate banner=”15″]
[adrotate banner=”16″]
A lengyel Varsói Egyetem Mikołaj Zapalski paleontológus vezette kutatócsoport sztereoszkópikus mikroszkóppal és mikrotomográfiával vizsgálta a mintákat. Arra a következtetésre jutottak, hogy mivel a korallok nem másztak fel a krinoidák táplálkozó ventilátorai fölé, nem versenyeztek a táplálékért, és nem befolyásolják a szárak rugalmasságát.
A paleozoikus krinoidokat kalcitvázú korallokkal hozták kapcsolatba, de a nem csontvázas korallok fosszíliái, mint amilyeneket Japánnál találtak, ritkák – a kutatók úgy vélik, hogy ez megmagyarázhatja a fosszilis feljegyzések hiányát.
Tanulmányukat a Palaeogeography, Palaaeoclimatology, Palaeoecology publikálják.
[adrotate banner=”37″]
[adrotate group = ”3 ″]
[adrotate banner=”16″]
[adrotate banner=”22″]
[adrotate group = ”4 ″]
[adrotate banner=”31″]
