A csaknem 4 km-es mélységben talált fésűs zselé új faja lett az első olyan élőlény, amelyet a National Oceanic & Atmospheric Administration tudósai pusztán videó bizonyítékok alapján írtak le és neveztek el.
Lásd még: A legtöbb élet a mélybányászok célzónájában újdonság a tudomány számára
Az Egyesült Államok NOAA Óceánkutatási és Kutatási Hivatalának csapata felfedezte a ctenofort, amely most a neve Duobrachium sparksae, Puerto Rico mellett 2015-ben, de csak több éves elemzés után most a Plankton & Benthos Research című könyvben leírtak.
A Deep Discoverer ROV-ról készült felvételeken észlelték, hogy a zselét a NOAA tudósai, Mike Ford és Allen Collins újdonságként ismerték fel a tudományban.
Lásd még: Az idő visszaforgatása: A medúza fordítva öregszik
„Egyedülálló, mert sikerült egy új fajt leírnunk teljes mértékben nagyfelbontású videó alapján” – mondta Collins. „A Deep Discoverer robot kamerái képesek nagy felbontású képeket készíteni, és milliméternél kisebb szerkezeteket is mérni.
„Nem ugyanazok a mikroszkópok állnak rendelkezésünkre, mint egy laborban, de a videó elegendő információt nyújthat ahhoz, hogy részletesen megértsük a morfológiát, például a reproduktív részeik elhelyezkedését és egyéb szempontokat.”
A zselé körülbelül 6 cm-es, a csápjai körülbelül 30 cm hosszúak. „Úgy mozgott, mint egy hőlégballon, amelyet a tengerfenékhez rögzítettek két vonalon, és egy meghatározott magasságot tartott fenn a tengerfenék felett” – mondta Ford.
„Nem vagyunk biztosak abban, hogy a tengerfenékhez kapcsolódik-e. A merülés során nem észleltünk közvetlen kötődést, de úgy tűnik, hogy az organizmus hozzáér a tengerfenékhez.
A NOAA megjegyzi, hogy a fésűzselé és a medúza nem állnak szorosan rokonok, bár mindkettő 95%-ban vízből áll. A fésűs zselék általában nyolc sor csillóval rendelkeznek, amelyek ritmikusan vernek, mozgásuk során színekre törik a fényt, ízeltlábúakat és lárvákat zsákmányolva. 100-150 fajt azonosítottak.
KÖZBEN egy másik amerikai tudományos csoport a valaha feljegyzett legsűrűbb halrajt észlelte a mélységben (3-6 km mély) óceánban. A három, több mint 3 km mélyen fekvő tengerhegy egyikét kutatva kis mennyiségű makréla csalit használtak 115 elvágott angolna csalogatására (Ilyophis arx) a ROV lámpáikba.
A Manoa-i Hawaii Egyetem kutatói felfedezték a hatalmas Clarion-Clipperton zóna egy részét, amely Hawaiitól délre, majdnem Mexikóig húzódik. A CCZ egyes részein jelenleg ritka fémeket és elemeket bányásznak, miközben tudósok és környezetvédők figyelmeztetnek egy mélytengeri „aranylázra”, amely veszélyeztetheti az alig érthető ökoszisztémákat.
A tudósokat meglepte, hogy nagy angolnarajok jöttek táplálkozni mindhárom tengerhegyen, ahol az élelem várhatóan prémium kategóriájú. A felfedezés előtt még egy 29 km-re leejtett 4.4 kg-os cápatetem is legfeljebb 68 éhes halat vonzott.
„A megfigyelt angolnák száma… valóban példátlan mind a mélységben, mind a batyális [1-4 km] mélységben” – mondják a tudósok. amelynek tanulmánya a ScienceDirectben jelent meg.