A búvárok hajlamosak azt gondolni, hogy a korallok „ülők” – a helyükön maradnak, így Ön pontosan tudja, hol találja meg őket. Egy új tanulmány azonban rávilágított arra, hogy egy gombakorall képes a tengerfenéken bolyongani, hogy ideális élőhelyét keresse – jóllehet nyugodt tempóban.
Egy Brett Lewis vezette ausztrál tudományos csoport szerint a mozgó korallok ismertek voltak, de mozgásuk és navigációjuk módja „nagyrészt homályos” maradt. Queenslandi Műszaki Egyetem. A kutatók a kicsi, szabad szelleműeket vizsgálták Cycloseris ciklolitok hogy megtudja, hogyan és miért kell sétálni.
A kísérletek erős pozitív fototaktikus reakciót jeleztek a kék fényre, arra a fajtára, amelyet a korallok mélyebb vízi homokágyakban találhatnak. Sokkal kevésbé lelkesedett a sekélyebb felszíni vizekben található fehér fény iránt, ami kifehéredés veszélyére utalhat.
A gombakorallok túlnyomó 86.7%-a kék fény felé tartott, amikor megvilágította a laboratóriumi akvárium egyik végét, míg csak 20%-uk mutatott érdeklődést a fehér fény iránt.
A korallok egy-két órán keresztül mozogtak, hogy akár 22 cm-es távolságot is megtegyenek a kék fényes kísérletekben, de a fehér fény felé legfeljebb 8 mm-t tehetnek meg. Ha kék és fehér fények egyszerre világítanának a tartály mindkét végén, a korallok mindig a kék felé húzódnának.
Nagy felbontású time-lapse fényképezés feltárta a korall által mozgásának szabályozására alkalmazott mechanizmusok kombinációját. Szövetei felfújásával csökkentheti a súrlódást, növelheti a felhajtóerőt, hogy felemelje magját a tengerfenékről, és megnöveli felszínét, hogy felfogja az áramlatokat, akár egy hajó vitorláját.
Amikor a szövetek összehúzódtak, a haspárnák vagy „lábak” hozzájárultak a szubsztráttal való kölcsönhatás vagy súrlódás beállításához, lehetővé téve a korall számára, hogy hüvelyknyire előrehaladjon.
Végül az oldalsó perifériás szöveteit is össze tudta húzni és megcsavarni, és a medúza pulzáló úszómozgásához kapcsolódó stílusban hajtja előre magát.
Cycloseris ciklolitok úgy tűnik, hogy kihasználja ezt a képességét, amikor olyan tényezők, mint a gravitáció, az áramlatok vagy a hullámok kedvezőtlen, esetleg veszélyesen sekély helyen hagyták, és javítani akar a kilátásain – ami arra a következtetésre vezet, hogy a korallok „neurológiailag kifinomultabbak”, mint azt korábban gondolták. . A tanulmány nemrég jelent meg in PLoS One.
Az elvékonyodott korallok nehezen szaporodnak
Közben a Queensland EgyetemEgy nemzetközi csapat egy 2024-es természetes korallívási esemény sikerét mérte fel, és azt tapasztalta, hogy az egyes koralloknak közel kell elhelyezkedniük a sikeres szaporodáshoz.
„Mi meglepő volt, azt láttuk, hogy a koralloknak 10 méteren belül kell lenniük egymástól, és lehetőleg közelebb kell lenniük ahhoz, hogy megtörténjen a megtermékenyítés” – mondta Peter Mumby professzor, a csapat vezetője. „Tudtuk, hogy a korallok nem lehetnek túl messze egymástól, de úgy találtuk, hogy közelebb kell lenniük, mint amire számítottunk.
"Az éghajlatváltozás hatásai, mint például a kifehéredés, elpusztítják a korallokat, és csökkentik a sűrűséget, ezért tartunk attól, hogy az egyedek túl távol kerülhetnek egymástól ahhoz, hogy sikeresen szaporodjanak."
A mikronéziai Palauban dolgozó kutatók konténereket helyeztek el 26 korallkolónia felett egy zátonyon, miközben a többnyire hermafrodita korallok kiengedték petéiket és spermájukat.
"A konténerek befogtak néhány korall tojást, és a felszínre sodródtak, ahol követték az árapályt" - mondta Mumby professzor. „Bár a peték nem tudtak kiszabadulni, a spermiumok bejuthatnak a tartályba, és megtermékenyíthetik a petéket.
"Egy óra sodródás után minden koralltípusnál feljegyezték a megtermékenyített peték arányát, valamint a hasonló korallokhoz való távolságot."
A megtermékenyítés átlagosan 30% volt, amikor a korallok nagyon közel voltak, de 10 méteres távolságban 10% alá esett. 20 m-re gyakorlatilag nulla volt.
„Lehet, hogy a jövőben segítenünk kell a koralloknak életük e kulcsfontosságú részét folytatni” – kommentálta a tanulmány társszerzője, Dr. Christopher Doropoulos, Ausztrália nemzeti tudományos ügynöksége, a CSIRO.
„A helyi városrészek fontosságának megértése kézzelfogható célokat kínál az olyan beavatkozásokhoz, mint a korall-restaurálás. Ideális esetben a korallok sűrűségét fontos helyeken figyelnék, és helyreállítást végeznének, hogy a sűrűséget visszaállítsák a sikeres szaporodáshoz szükséges szintre.”
A kutatás ben kerül közzétételre Az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának közleményei (PNAS).
A Diverneten is: KORALL ÍVÁSA ST LUCIA STÍLUSÚ, NAGY KORLÁTOZOTT BABY BOOM, A KORALL DNS FELFEDEZI, KI AZ APA, A ELKHORN KORALL ÁTTÖRÉSE REMÉNYT FEL FEL
