Először is gondot okoz a személy helyének meghatározása, mondjuk PAOLA A MAGNI és EDDA GUARESCHI a Murdoch Egyetemről, valamint ROSSELLA PABA az ausztrál James Cook Egyetemről
Míg az ikonikus „Bűnügyi helyszín – Ne lépj át” szalag ismerős látvány lehet a szárazföldön, a víz esetében egészen más a történet.
Mivel nincs mód egy egész tó vagy az óceán hatalmas kiterjedésének egy szelet felvételére, a vízben, víz alatt vagy víz mellett végzett kutatások egyedülálló kihívást jelentenek. Ez a munka nemcsak gyanús bűncselekmények esetén történik, hanem kutatási és helyreállítási műveletek vagy balesetek esetén is.
Mivel az emberi test nem képes túlélni a vízben, évente sok halálesetet jegyeznek fel ennek következtében természetes halál or gyilkosság gyanúja. A testek nemcsak az óceánban, hanem az óceánban is megtalálhatók tavak, folyók, kutak, úszómedencék és a ciszternák.
Néha a forgatókönyv bonyolultabb, például egy 2021-es eset, amikor egy holttestet fedeztek fel egy gát alján lévő kerekes kukába rejtve, vagy amikor a csaló Melissa Caddick levágott lába volt egy tengerparton elmosott cipőben találták.
Az ilyen helyszínekre hívott nyomozóknak speciális technikákra és technológiára kell támaszkodniuk, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek, és összegyűjtsék a történteket. Néha a „vízi kriminalisztika” szakterületének és multidiszciplináris területének szakértői támogatják őket, mint pl. kutatócsoportunk.
Egy víztömeg hatalmas mérete megnehezítheti annak eldöntését, hogy hol kezdjem, de mindig négy fő kérdés vezérli a nyomozók munkáját: Kik az áldozatok? Hogyan haltak meg? Mikor következett be a halál? És hol történt?
A test megtalálása
Néha az első probléma az elhunyt megtalálása. A víztesttől és az eset körülményeitől függően búvárcsapatok küldhetők átkutatásra.
Mivel a nyomozók és a patológusok általában nem tapasztalják meg a tényleges helyszínt és csak akkor látja az áldozatot, ha visszahozzák, elengedhetetlenné válnak a búvárok nyújtotta víz alatti képek és emlékek.
A búvárok biztonsága azonban mindig az első. A búvárok csak egy bizonyos ideig működhetnek víz alatti forgatókönyv esetén. Ezt olyan tényezők határozzák meg, mint a mélység, a víz hőmérséklete, az áramlatok és a hullámok, amelyek befolyásolják a búvárok légzési sebességét és a tartály levegőfogyasztását.
A keresési terület szűkítése az első sarkalatos lépés. Speciálisan képzett kutyák képes érzékelni az elmerült emberi maradványok illatát a felszínről, ha az nem túl mély. A technológia is segíthet – műholdak ill oceanográfiai adatok segíthet megtalálni a lebegő tárgyakat, és hanglokátor képes átvizsgálni a vizet, hogy észleljen bármilyen tárgyat az alján, beleértve a testet is.
A búvárok ezután felvehetik az úgynevezett a a jelenet vizuális felvétele közvetlenül, vagy használhatnak távirányítású, kamerával felszerelt járműveket. Fontos a referenciafotó-mérleg használata is – a vízben a tárgyak akár 25%-kal közelebb és 33%-kal nagyobbnak tűnnek a valós méretüknél.
A legnagyobb erőfeszítés ellenére a mélység, a céltól való távolság és a víz tisztasága befolyásolhatja a képek minőségét. Egyes víz alatti területeken nulla a látási viszonyok, ami tovább rontja a nyomozást kihívást jelent és potenciálisan nem biztonságos.
A test azonosítása és visszaszerzése
Néha az áldozat azonosítása egyszerű, például a következő esetekben jelenlévő tanúk. A testek azonban felismerhetetlenek lehetnek a víz alatt töltött idő után. Az elmerültség okai több változás hőmérséklet, áramlatok és interakciók állatokkal és akadályok.
Például a hideg és nedves környezetben, mint az óceán, a zsírszövet viaszszerű anyaggá alakul (adipocere) kevesebb mint 40 nap. A végtagok elvesztése is gyakori – előfordulhat, hogy a nyomozóknak csak a testet kell azonosítaniuk néhány rész. Ha egy test elveszíti a lábát, azt lebegve találhatják, köszönhetően a cipők által kínált felhajtóerő.
Száraz talajon történt esetekhez hasonlóan a ruházat és a személyes tárgyak, mint például a pénztárcák és ékszerek segítheti az azonosítási folyamatot. A személyes tárgyak elvesztésének elkerülése érdekében a helyreállítás során, kétéltű testzsákok ki lett fejlesztve. Lehetővé teszik a test közvetlenül a vízből történő összegyűjtését, megtartva a kapcsolódó tárgyakat, de lehetővé teszik a víz elvezetését.
Megfulladt vagy már meghalt?
Az egyik fő kérdés, hogy a haláleset a vízben vagy máshol történt-e úgy, hogy a holttestet utána dobták ki. Évente 236,000 XNUMX-re becsülik fulladásos halálesetek világszerte.
A nyomozók a tengerben talált holttest tanulmányozására is felkérhetők hónapok eltűntekvagy tengerparton mosott maradványok.
A fulladás az egyik legnehezebb diagnózis törvényszéki patológiában. Az alapja néhány elszórt leletre, mint például habzó folyadék a légutakban, tüdőkárosodás és folyadék a felső gyomor-bél traktusban.
Egy másik eszköz a kovaalg teszt – összehasonlítja a test szöveteiben található mikroszkopikus algákat a vízben található algákkal, ahol a testet kinyerték. Erősen lebomlott testekhez, új molekuláris, mesterséges intelligencia és "virtopsy” (virtuális boncolás) technológiák gyorsan fejlődnek.
Néha a fulladás a halál mechanizmusa, de más kiváltó okok is állhattak – például görcs, szívroham, drogok vagy valamilyen baleset. Ezek felismeréséhez gondos értelmezésre van szükség.
A régi eszközök és az új technológiák segítenek
Fotogrammetriai felmérések A víz alatti régészeti lelőhelyek feltérképezésére kifejlesztett víz alatti drónok, amelyek több szenzorral, speciális fényekkel és akusztikus képalkotó technológiával vannak felszerelve a víz alatti célok lokalizálására, segíthetnek a víz alatti terület 3D-s képének elkészítésében. Ez segít megkülönböztetni a nagy tárgyakat, például hajóroncsokat és járműveket, testeket vagy csontok, és darabjai ruházat.
A visszakeresés után a makro- és mikroorganizmusok információt szolgáltathatnak a eredet, a halálokok és a merülési idő.
A szárazföldön alkalmazott szabványosított módszerektől eltérően a víz alatti bűnügyi forgatókönyvekre vonatkozó eljárások még mindig fejlesztés alatt állnak. A törvényszéki szakértők más területekről is kölcsönzik a tudást, technikákat és eszközöket, például a víz alatti régészetből és a tengerbiológiából – de a tetthelyről készült felvétel nélkül.
A szerzők: Paola A. Magni, adjunct Research Fellow, University of Western Australia; A Harry Butler Intézet tudományos munkatársa, a törvényszéki orvosszakértői oktató, Murdoch Egyetem; Edda Guareschi, törvényszéki tudományok adjunktusa, Murdoch Egyetem és a Rossella Paba, PhD jelölt, Cagliari Egyetem, James Cook Egyetem
Ezt a cikket újra kiadják A beszélgetés Creative Commons licenc alatt. Olvassa el a eredeti cikk.
A Diverneten is: Privát búvárcsapat csatlakozik a Bulley folyó kereséséhez
