RONCSBÚRÁR
Műkincsek egy hajótörésből
1927-ben a Christiaan Huygens lett a valaha épített legnagyobb személyszállító hajó Hollandiában. A híres tervező, Lion Cachet berendezését drága anyagok, például márvány és mahagóni díszítették, de a második világháború végén egy bányában súlyosan megsérült, és teljes veszteséggé vált. VIC VERLINDEN és STEFAN PANIS új, Diving For Treasure… című könyvének ebben a lenyűgöző fejezetében meséli el a történetet.
Megjelent a DIVER 2018 májusában
CHRISTIAAN HUYGENS asszony
TÍPUS: Személyszállító hajó
ÉPÍTETT: Nederlandse Scheepsbouw Maatschappij, Amszterdam
TULAJDONOS: Stoomvaart Maatschappij Nederland
INDÍTÁS: 28. szeptember 1928
MEGHAJTÁS: Turbina, egy propeller
ÖSSZEG: 16,280 XNUMX tonna
MÉRETEK: Hossza 168m, gerenda 21m
ANTWERP 1945
Augusztus 25-én Christiaan Huygens elhagyta az antwerpeni kikötőt Rotterdamba. Az idő jó volt, csak enyhe Beaufort Force 3 szellő fújt. Nem sokkal az út során a pilótát kicserélték Terneuzennél.
20:49-kor Bakker kapitány kiadta a horgonyt, hogy a hajó a 3-as bója közelében töltse az éjszakát. Vasárnap reggel 6 óra körül a horgonyt felemelték, és a kapitány elrendelte az út folytatását.
Amikor az ms Huygens 7.56-kor elhaladt az Empire Blessing roncsbója mellett, az őrszolgálat tisztje a fedélzeti naplóban jelentette, hogy minden rendben van.
Néhány órával később, 11.30-kor azonban hatalmas robbanás történt, amelyet egy akna okozott. Azonnal leállították az összes hajtóművet, és a kapitány elrendelte, hogy küldjenek vészjelzést. A mentőcsónakokat előkészítették az utasok kiszállítására, akik közül többen megsebesültek a robbanás következtében.
A kapitány jelezte az Arthur vontatóhajónak, hogy mielőbb jöjjön mellé – miközben folyamatosan víz zúdult a rakterekbe.
Délután 3.30:XNUMX-kor Bakker kapitány megbeszélést tartott magas rangú tiszteivel, és úgy döntöttek, hogy a hajót egy négy mérfölddel arrébb lévő homokpadon partra helyezik, hogy egy későbbi időpontban meg lehessen menteni. Kóstolgatták a homokpad felé és partra vetették.
A következő napokban többször is megpróbálták megmenteni a hajót, de sajnos egy heves vihar támadt és kettétörte. Szeptember 3-án teljes veszteségként került leírásra.
A lehető legtöbbet próbálták megmenteni a hajóról: az iránytűket, távírókat, rádióberendezéseket és távcsöveket. Még az elérhető asztali ezüstöt is megmentették a pusztulástól. Az évek során a hajó egyre mélyebbre süllyedt az Északi-tengerben, és végül a feledés homályába merült.
MERÜLÉS AZ ISMERETLENBE
Amikor 29. május 1991-én először merültem a Christiaan Huygens roncsán, nem tudtam elképzelni, hogy ez a roncs még sok év múlva is magával ragad.
Az első merülés azonban nem járt sikerrel. Nem volt GPS-navigációs rendszerünk, és egy iránytű és egy térkép segítségével nehéz volt megtalálni a roncsot.
Szerencsénk volt azonban, amikor több bóját követtünk, miközben egy kis nappali horgászhajó horgonyzott a roncson. Gyorsan kidobtuk a horgonyt, és felkészültünk a felfedezésre.
A lövésvonal mentén ereszkedve nagyon erős áramlatot éreztem, és a látási viszonyok nullára csökkentek. Úgy döntöttem, hogy leválasztom a horgonyt, és egy napnak neveztük.
Nem adtuk fel azonban, és abban a szezonban sokszor visszatértünk a roncshoz. A víz alatti láthatóságot egyes napokon jobbnak találtuk, mint máskor, és lassan megismertük a roncsot.
AZ ELSŐ BRONZSZOBROK
Az 1992-es szezonban ismét rendszeresen merültünk a roncson. Egy júliusi napon 20 m mélyen a homokból kilógó bronzgyűrű váltotta ki a kíváncsiságomat.
A búvárkésemet használva, hogy eltüntessem, egy alak jelent meg három meztelen nővel. Ahogy mélyebbre ástam, egy gyönyörű bronzszobor vált láthatóvá.
Visszatérve a hajóra, megvizsgálták a leletet, és arra jutottunk, hogy valószínűleg egy lámpaláb lehetett. Az orsómat a leletem mellett hagytam, és nem sokkal később a haverom egy macska szobrot talált a közelben. Néhány héttel később egy bagolyszobrot is találtunk.
Más tárgyakat, például ezüstedényeket és porcelánt is találtak különböző helyeken. A következő években sok merülést végeztem a helyszínen, bár más roncsokat helyeztem előtérbe.
KUTATÁS AZ ARCHÍVUMBAN
1999-ben egy kicsit több időm volt, így egy tipp után a hágai Nemzeti Levéltárban kezdtem el kutatni.
Itt találtam egy füzetet a hajó különböző rekeszeinek képeivel és a belső leírásával.
Ez a dokumentum azonosította azokat a bronzszobrokat, amelyeket az első osztályú ebédlőben használtak; könnyen felismerhetőek voltak, mint amiket mi találtunk.
A bronzszobor a három meztelen hölggyel a fal mentén egy ébenfa oldalasztalra került, és volt egy második szobor is. A szobrok között egy kárpit lógott, amelyen Christiaan Huygens [egy 17. századi holland fizikus] idejében Párizst ábrázolták. A szobrokat a híres holland szobrász, Lambertus Zijl készítette Lion Cachet, a hajó belsőépítészének megrendelésére.
A belső dekoráció és a szobrok a kortárs art deco stílusban készültek. Ez a művészeti forma az 1920-as évek elején jött létre Párizsban, és a formatervezés tiszta vonalaival tűnt ki.
Egy másik archívumban még az eredeti megrendelőlapot is megtaláltam a belga Fonderie Nationales des Bronzes öntöde szobrainak öntéséhez. Az akkori csillagászati árba, egyenként 990 belga frankba kerültek.
A nyomtatvány megemlítette, hogy Cachet és az eredeti ügyfelek között nézeteltérés alakult ki, mert a szobrok meztelen hölgyeket ábrázoltak, de már öntöttek, és végül mégis a hajóra kerültek.
A képekből egyértelműen kiderült, hogy sokkal több bronzszobor található a roncson.
Más rekeszekben, például az első osztályú zeneteremben, öt bronztábla leírása volt, amelyek öt különböző holland hőst és tudóst ábrázoltak: Huygenst, Michiel de Ruytert, Maarten Trompot, Prins Mauritsot és Hugo de Grootot. Az ajtólapokat berakásos ónnal díszítették, és a Szaturnusz bolygót ábrázolták. A dohányzószoba szintén bronzpanelekkel készült, és Huygens márvány mellszobra volt rajta.
A RONCS KERESÉSE
Nagyon nehéz volt pontosan megállapítani, hol lesznek a szobrok a roncson, de sok merülés és a tervek tanulmányozása után egy olyan területre tudtam koncentrálni, amely az első osztályú ebédlő lehetett.
Visszatérő probléma volt a horgonyt a szobrok helyéhez lehető legközelebb ledobni; egy 170 m hosszú roncson ez nem volt könnyű feladat. A sok gyakorlás azonban azt jelentette, hogy sokkal jobban értelmeztük a szonárképeket, így megoldódott a probléma.
Hetekig centiről centire fésülték a helyszínt, végül július 27-én sikerrel jártam, és két gerenda között találtam egy bronzbagolyot és egy macskát. A következő három napon három másik szobrot találtam ugyanazon a helyen.
Évekkel később megtaláltam az egyik bronztáblát, amely a tartógerendák díszeként szolgált az első osztályú ebédlőben. Azóta más búvárok is találtak szobrokat a roncsban.
A HUYGENS MERÜLÉSE
15 év alatt több mint 200 merülést regisztráltam a roncson. A látótávolság néhány centimétertől 8 méterig változhat, de általában nem olyan jó, mert a hajó homokpadon áll; ez a fő oka annak, hogy nehéz eligazodni.
Apály idején hosszú merüléseket lehet végezni a roncson; tavaszi dagály idején azonban a víz alig áll meg, és nagyon erős áramlatok vannak. A roncs mélysége az orrban 8 és 25 m között van. Széttépték a hullámok és az áramlatok, de még mindig be lehet lépni néhány területre orsóval.
A motorok még mindig jól felismerhetők, és most a roncs legmagasabb pontjait alkotják. A tatnál van egy ágyú, az orrnál pedig egy másik, talapzaton gyönyörű.
A terület közelében található egy lőszerszoba, amely még mindig tele van gránátokkal. (A hajó csapatszállítóként közlekedett a háború alatt.) A hajó különböző pontjain rakományfelvétel céljából elhelyezett daruk a roncs mellé estek, és remek tájékozódási pontot jelentenek a felfedezés megkezdéséhez.
A Huygens az é. sz. 51.37.05-nél, a keleti hosszúság 003.16.73-nál található, és még mindig az egyik kedvenc roncsom a merüléshez, de biztosan megvannak a maga furcsaságai!
A roncs emellett remek búvóhely számos rák és homár számára, amelyek a törmelékben élnek. A nagy sügér iskolák is otthonnak hívják, de a búvárok érkezése után azonnal elbújnak.
Amikor ebben a szezonban az idei első roncsmerülésemet végrehajtottam, alig 20 cm volt a látótávolság. Ez veszélyes vállalkozássá tette a feltárást, és bizonyos mértékű óvatosságra volt szükség.
Az ms Christiaan Huygens azonban egy fantasztikus roncs, amelyet felfedezni kell, és biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező években még sok titkát felfedi majd.
A KÖNYV
A Diving for Treasure című új könyv kivonatában szereplő illusztrációk csak egy válogatás – ebben a fejezetben 48 van!
A könyv 17 roncsot tartalmaz, amelyek közül sok az Északi-tenger és a Csatorna vizein fekszik. Bár nem mindegyik hordott aranyat, ezüstöt, érméket vagy drágaköveket, mindegyik tartalmazott olyan kincses műtárgyakat, amelyeket a búvárok szeretnek megtalálni.
Ez nem csak egy tengertörténeti könyv, mert Vic Verlinden, a BÚVÁR munkatársa és a hamarosan közreműködő Stefan Panis, mindketten Belgiumból merültek fel ezekben a roncsokban, köztük olyanokban is, mint az Egyiptomban, amelyek 130 méter mélyen fekszenek, és kincseket fedeztek fel. .
Ezek a nagy tapasztalattal rendelkező műszaki búvárok hozzá tudták tenni a sajátjukat fényképezés a keverékbe, és első kézből származó beszámolókon keresztül közvetíti az e hajók búvárkodásának jelentős kihívásait.
- Whittles Publishing, ISBN: 9781849953252, puha hátú, 144 oldal, 17 x 24 cm, 18.99 GBP
