Az egyes horgonytípusok eloszlása jelezheti a régi kereskedelmi utakat, vagy jelezheti a feltárás előrehaladását. Néha a horgonyok a tengeren történt események utolsó látható jelképei – akár vészhelyzetben elszabadultak, akár egy hajóroncs utolsó nyughelyét jelzik.
De keveset tudunk a horgonyok elterjedéséről, koráról, eredetéről és bőségéről – állítja a Nautical Archaeological Society (NAS), ezért 2008 óta vezeti a Big Anchor Projectet (BAP).
Tavaly év végén azonban a projekt weboldalát egy rosszindulatú feltörés megsemmisítette, és a NAS most 2500 fontot remél az újraindításhoz.
„A Big Anchor Project egy egyszerű és szórakoztató módszer ezeknek a fontos tengeri jellemzőknek a rögzítésére, ezért kérjük az örökségért rajongókat, hogy támogassák közösségi finanszírozási projektünket” – mondja Mark Beattie-Edwards, a NAS vezérigazgatója.
„A régi horgonyok a világ minden táján megtalálhatók, minden kikötőben vagy tengerparti városban”
Gyakran elfeledett zugokban rozsdásodnak, lábazatra állítják emlékhelynek, vagy akár körforgalmakat, kerteket díszítenek, fontos szerepet töltenek be tengeri örökségünkben.
"Adatbázisunkban Amerikából, Ausztráliából, Kambodzsából és Törökországból, valamint az Egyesült Királyságból származó rekordok vannak."
A NAS szerint az alapok nemcsak a webhely újjáépítésében, hanem fejlesztésében és felhasználóbarátabbá tételében is segítenek.
A közösségi finanszírozási gyakorlat február 8-án zárul, és az oldal elérhető itt.
Divernet – A legnagyobb Online Erőforrás búvárok számára
04-Feb-18
