Különböző cápafajok fogainak vágási teljesítményében és tartósságában tapasztalható jelentős eltéréseket mérték a kutatók – egy új tesztelőeszköz segítségével, amelyet a cápák vadon élő viselkedésének megismétlésére terveztek.
Az amerikai tudósok több cápafogat rögzítettek egy fix, dugattyús motoros fűrészlaphoz, és úgy állították be, hogy utánozza a nagy cápáknál tapasztalt fejrázást táplálkozás közben. A teljesítményt nagy sebességen rögzítették videó ahogy a készülék átvágta a friss haldarabokat.
A Royal Society Open Science folyóiratban közzétett jelentés kimutatta, hogy a hidegvízi faj, a tompaorrú hatkopoltyú cápa fogai gyengébbek a vágás során a tigris-, homokcápa- és selyemcápa fogaihoz képest. A hatkopoltyú fogait azonban többször is lehetett használni anélkül, hogy a kopás jelei mutatkoznának.
Az ember alkotta pengékhez hasonlóan a többi faj közül a legélesebb fogak már néhány interakció után eltompultak, míg a kevésbé éles fogak lassabban. Mivel a cápák folyamatosan cserélik fogaikat, ez nem feltétlenül jelentene problémát számukra.
A kutatók három fő típusú fogat választottak, amelyek más fajok fogait is képviselik, a selymes- és homokcápák kis fogazatú háromszögeitől a mélyen bevágott háromszögekig, amelyekben nagy fogazatú tigrisek és a hosszúkás, sokrétű hatkopoltyúk fogai.
A jelentés azt feltételezte, hogy a legkevésbé hatékony harapással rendelkező kifejlett hatkopoltyú cápák hajlamosak voltak egészben elkapni zsákmányukat, és fogaikat inkább visszatartani, mint levágni. Hidegvízi fajként a hatkopoltyúk lassabban cserélhetik ki fogaikat, mint a többi cápa, és a kutatók összefüggést jósoltak a gyors eltompulás és a gyakoribb csere között.
A kutatócsoport – Katherine Corn, Stacy Farina, Jeffrey Brash és Adam Summers – úgy vélte, hogy élességvizsgáló készülékükkel a jövőben átfogó hatékonysági adatbázist lehetne készíteni.
Divernet – A legnagyobb Online Erőforrás búvárok számára
25-augusztus-16