LÁTTAD NYÍLT VÍZ? Ez egy dermesztő film két búvárról, akik elvesztek a tengerben, miután elváltak búvárhajójuktól. A film célja, hogy megdobogassa a búvárok szívét, miközben szemtanúi lehetnek az egyik legrosszabb rémálmunk megvalósításához vezető eseményeknek.
Lazán Tom és Eileen Lonergan igaz történetén alapul, akik 1998-ban merültek el Ausztrália Nagy-korallzátonyán, és véletlenül lemaradtak a búvárhajóról, amikor a legénység nem számolt be pontos létszámot.
Ez a fajta esemény nem gyakori, de nem is olyan szokatlan. Egy gyors internetes keresés riasztóan sok mesét tár fel a nagy óceánokba sodródó búvárokról, és biztos vagyok benne, hogy sok más eseményről soha nem számolnak be.
Tavaly júliusban Jacob Childs tapasztalt búvár hatalmas kutató-mentőakciót indított el, miután eltűnt egy csoportos merülésből a helyi queenslandi partjainál. Később azt mondta, hogy eltévedt, miután erős áramlatokban a felszínre került, és elsodródott a csónaktól.
A 30 éves férfi drámai felvételeket készített a megpróbáltatásokról a GoPro-ján. A legrosszabbtól tartott, amikor a nap kezdett lenyugodni, és lefilmezte azokat a pillanatokat, amelyekről úgy gondolta, hogy az utolsó pillanatai lesznek.
A videóban azt mondta: „Szóval, ez az. Lemegy a nap, nem csinálnak semmit. Ez egy pakolás az öreg Jakey-n. Szerencsére hat óra sodródás után és sötétben egy keresőrepülőgép személyzete megtalálta. Mintegy nyolc mérföldet sodródott.
Ugyancsak tavaly a brit búvárok, Jeff és Julie Byrne egy csoporttal voltak együtt, akik elvesztek, miután felbukkantak Mauritiusnál, és megállapították, hogy búvárhajójuk eltűnt.
Három másik búvárral együtt, köztük a búvármester, 12 mérföldre sodorták őket erős áramlatok. A SAR-műveletben 22 hajó, két helikopter és egy spotter-repülő vett részt.
A búvárokat hét órával később találták meg egy sétahajón, és felépültek, kiszáradtak és leégtek. Mrs. Byrne-t később poszttraumás stressz-zavarral diagnosztizálták.
„Azonnal kitört a pánik, és a csoport néhány fiatalabb tagja kiakadt” – mondta. Az öt búvár összekötötte a karját, és felfújta a BC-t, hogy a felszínen és együtt maradjanak.
„Azt hittük, végeztünk” – folytatta. „Amikor olyan tengereken jársz, ahol gyakoriak a cápák, az elméd trükközik veled. Valahányszor egy hal, levél vagy hínárdarab megsimogatta a bokámat, a szívem megállt.
„Láttunk helikoptereket repülni a fejünk felett, kiabáltunk és sikoltoztunk, de nem láttak minket.”
Lehetséges vitatkozni azzal, hogy az ilyen események elkerülhetők lettek volna a biztonsági irányelvek betartásával és a lo-tec helymeghatározást segítő eszközök, például DSMB-k, sípok és légkürt vagy merülési fények alkalmazásával.
A búvárok azonban főként a tengeren vesznek el, amikor a változékony időjárás, a kiszámíthatatlan áramlatok és – ami a legfontosabb – az emberi hiba együttesen csökkenti az ilyen lokátorok hatékonyságát.
Ezekben a ritka, de életveszélyes helyzetekben a hi-tec rendszerek jelenthetik az egyetlen kiutat a komoly bajokból.
Helymeghatározó eszközök
A piacon lévő összes elektronikus vészhelyzeti helymeghatározó rendszerhez szükség van adóra és vevőre. Némelyiknek saját, hajóra szerelt bázisállomása van, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a dedikált adókhoz, mások pedig vészjelzést adnak a Föld körül keringő vevő műholdaknak (SARSAT), GPS-en keresztül figyelmeztetve a globális SAR-operátorokat az áldozat helyzetére.
Ezeket a vészhelyzeti helyzetjelző rádiójelzőket (EPIRB) széles körben használják a tengeri környezetben, és elsősorban egyedi hajókra regisztrálják őket.
Alternatív megoldás a személyes helymeghatározó jeladó (PLB), egy kisebb egység, amely ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, mint az EPIRB, amely kódolt üzenetet küld a COSPAS-SARSAT műholdrendszer által felügyelt 406 MHz-es vészfrekvencián, de regisztrálva van egy személy számára. A PLB-ket általában legfeljebb 3 m-ig vízállónak minősítik, ezért egy erre a célra kialakított mélységi tartályban kell tartani.
Az egyik legnépszerűbb, a búvárvilág számára tervezett lokátor a beépített tengeri VHF rádióval ellátott vészjelző egység volt. Ez lehetővé teszi a közvetlen kapcsolatot a búvárhajó fedélzeti rádiójával vagy távolabbról az univerzális 16-os segélycsatorna frekvenciájával, valamint GPS-koordinátákat biztosít.
Sok mindent el lehet mondani az ilyen típusú VHF rádióbiztonsági eszközökről, de az országok eltérő törvényei miatt a tengeri VHF rádiók üzemeltetőinek engedélyezésére vonatkozóan a szükséges tanúsítvánnyal rendelkező búvárok gyakran nem használhatják ezeket – és ez vonatkozik az Egyesült Királyságra is. .
Az eredeti tengeri VHF rádiókészüléket gyártó cég azóta kiadta
egy új búvár-helymeghatározó rendszer, amely nem tartalmaz dedikált alapegységeket, regisztrációt, engedélyezést, előfizetés vagy tanúsítás.
A dizájn
A Nautilus Marine Rescue GPS-t úgy tervezték, hogy 1.5 mérföldes körzetben elküldje a GPS-pozícióját, 34 méteres pontossággal, és a „Man Overboard” vészjelzést minden AIS (Automatic Identification System) VHF tengeri rádióval felszerelt hajóra. Az egyéni vészjelző üzenet 161.975 és 162.025 MHz közötti AIS-frekvencián kerül továbbításra.
Az egység arra is használható Digitális Szelektív hívás (DSC). Ehhez DSC-kompatibilis tengeri rádióra van szükség (általában egy megkülönböztető, „Distress” feliratú piros gombbal azonosítható).
A DSC technológia megkönnyíti a hajók közötti közvetlen kommunikációt a globális tengeri vészbiztonsági rendszer (GMDSS) részeként, és lehetővé teszi digitális üzenetküldés közvetlenül a választott (és előre beprogramozott) VHF tengeri rádióra a 70-es csatornán keresztül 156.525 Mhz frekvencián, kizárva a 16-os univerzális segélycsatorna használatát.
A Nautilus Marine Rescue GPS egy vízálló műanyag tokban található, felpattintható merülősapkával, amely hozzáférést biztosít egy háromgombos interfészhez és rugózott rozsdamentes acél antennához. A szilikon O-gyűrűs tömítések 130 méteres mélységet biztosítanak.
Két, felhasználó által cserélhető CR123 lítium-ion akkumulátor táplálja a 75 x 97 x 39 mm-es, elemekkel együtt 131 g tömegű és pozitívan úszó egységet.
A GPS-egységhez antenna-visszatekercselő eszköz tartozik, opcionális neoprén vagy szilikon tárolótasak, valamint egy kis, kétvégű tekercses zsinór is elérhető.
Használatban
Elvittem a Nautilus Marine Rescue GPS-t egy valós tesztelésre, miközben Petit St Vincentből merültem a Grenadine-szigetek karibi vizein.
A „valós világ” azt jelentette, hogy meg kellett küzdenem azzal, hogy a búvárközpont testreszabott búvárcsónakját az érkezésem előtti napon szárazdokkba küldték a motor újraszerelésére. Az ideiglenes csereként bérelt halászhajóban nem volt DSC-képes rádió.
Ez azt jelentette, hogy nem tudtam tesztelni a rendszer hatékonyságát általános vészjelzés továbbítása nélkül, amelyet a közeli kereskedelmi hajók kapnának, és kétségtelenül meg kellett nyugtatnom a dühös kapitányokat és más búvárhajó-felhasználókat, akik az általuk feltételezett vészhelyzetekre reagáltak. őszinte segélykiáltás.
Ehelyett megragadtam az alkalmat, hogy készítsek néhány képet az egységről, kihelyezve és útra készen.
Bátortalanul és visszatérve a hazai pályára, a tűzoltóság gyors vízi mentőcsapatának volt kollégáinak segítségét kértem.
Ezek a szakemberek AIS- és DSC-kompatibilis tengeri VHF-rádiókat használnak mentőhajóikon, miközben az ország belvízi útjain végzik tevékenységüket.
Segítségükkel képes lennék a Nautilus ésszerűen értelmes tesztjét lefolytatni a parttól jóval távol, több ezer tengeri hajóhasználó bevonása nélkül.
Egy hatalmas víztározónál találkoztunk London külvárosában, ahol a tűzoltók végzik a munkájukat edzés. Az első dolog, amit ki akartam próbálni, a DSC funkció volt.
Be kellett konfigurálnom a Marine Rescue GPS egységet a hajó VHF-rádiójával úgy, hogy beprogramoztam a hajó Maritime Mobile Service Identity (MMSI) kilencjegyű kódját a Nautilusba.
Ez egy egyszerű feladat volt a Nautilus Lifeline programozóalkalmazás használatával, amelyet letöltöttem az iPhone-omra, és a telefon beépített kamerájának villogó fénye egy sor villanással eljuttatta a Marine Rescue GPS-eszközhöz.
A következő lépés a Nautilus tesztsorozatának elvégzése volt, hogy megmutassa, valóban megszerezte a GPS-pozíciót, és az akkumulátorok fel vannak töltve.
Ezek az egyszerű beállítási eljárások befejeződtek, a fiúk leraktak a víztározó partjára, és elszáguldottak a hajó túlsó oldalára.
A sárga gomb öt másodperces megnyomása, és szinte azonnal jelentették kézi rádión keresztül, hogy jel érkezett a tengeri rádiójukon, amely szövegként jelenik meg, megadva az egység előre beprogramozott MID-számát és GPS-koordinátáit, és lehetővé teszi a helymeghatározást. én gyorsan.
A következő teendő az volt, hogy elengedjük a rugós acél antennát, és elkezdjük a teljes bekapcsolt „Distress” adást. Csak a piros „Súgó” gomb öt másodperces megnyomására volt szükség.
A Nautilus villogó piros lámpák sorozatán ment keresztül, amíg el nem kapott GPS-zárat, majd a lámpa kialudt, miközben továbbította az AIS-jelet.
Ezt egy folyamatosan villogó fehér villogó fény követte, amely segít a jelforrás vizuális azonosításában.
A tűzoltóság nyugtázta a segélyhívás kézhezvételét, és ismét a helyemre sietett. A piros Súgó gomb öt másodperces megnyomása kikapcsolta a sebességváltót.
Ebben a szakaszban el kell mondanom, hogy a Swift Water Rescue technikusai számos hangüzenetet küldtek, hogy figyelmeztessék a közelben tartózkodó többi AIS-felhasználót, hogy tájékoztassák őket, hogy teszteket végzünk, és figyelmen kívül hagyják a rövid ideig tartó segélyhívást.
Összefoglalom egy kis felelősségkizárással. A teszteket, bár meggyőzőek voltak, jóindulatú körülmények között végezték.
Nem tudok beszámolni az egység teljesítményéről zord tengeren, hatalmas távolságokon, mert nem volt lehetőségem és logisztikám sem kipróbálni anélkül, hogy ne kockáztassam a dühös hajóhasználók megverését.
Következtetés
Ennek a robusztus kis trükkdoboznak a működtetése az egyszerűség megszemélyesítette – nyissa ki a fedelet, nyissa fel és kapcsolja be, engedje el az antennát, és tartsa lenyomva a piros gombot öt másodpercig, és kész. A vészjelzést azonnal továbbítják a közelben lévő AIS Marine VHF rádiókkal felszerelt összes szállítmányhoz.
A Nautilus GPS-nek nincs szüksége más karbantartásra, mint a merülés utáni öblítésre, valamint az O-gyűrű és az akkumulátor rendszeres ellenőrzésére. Az akkumulátorok eltarthatósága akár öt év is lehet, így elképzelhető, hogy egy BC derékövre rögzítheti, és elfelejtheti mindaddig, amíg – nos, tudod.
El kell mondanunk néhány apróságot. Először is, az antenna kioldásához és a piros súgógombhoz való hozzáféréshez egy átlátszó műanyag fedelet kell lecsúsztatni az egység fejéről, és jól sejti, hogy könnyen elveszíti. 20 percet kapargattam a tározónál a sáros vízben és kerestem a tesztek után.
A második dolog az antenna visszatekerése. A csomagban van egy tekercselő szerszám, de nem intuitív a használata, és utasítások nélkül küzdöttem.
Mindazonáltal, ha valóban vészhelyzetben kell használnia ezt az eszközt, az utolsó dolog, ami eszébe jut, a burkolat elvesztése vagy az antenna visszacsavarása.
A DSC funkció kellemes érintés, de nem elengedhetetlen a sikeres eredményhez. Ha azonban megpróbálja párosítani a Nautilust búvárhajója DSC-képes rádiójával, már jóval azelőtt figyelmeztetheti a helyzetére, hogy a helyzet kicsúszik az irányítás alól. Ha ez megtörténik, és a körülményei kritikussá válnak, bármikor visszaeshet a piros gombra.
Okosan, a Nautilus Marine Rescue GPS a meglévő rádiótechnológiát használja néhány tengerjáró hajó kivételével, hogy értesítse őket a vészhelyzetről anélkül, hogy regisztrációra vagy tanúsítványra lenne szükség, így ez az egység valóban univerzális és alkalmas a tömegek számára.
A búvárnak csak annyit kell tennie, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a jövőbeni elválási dráma valószínűleg nem fajul válságba, csak be kell ruháznia az önálló GPS-egységbe, egy pár akkumulátorba és egy védőtokba.
„Nem gondolod, hogy szükséged van rá – amíg nem” – mondja Mike Lever, a Nautilus vezérigazgatója: Biztos vagyok benne, hogy ez visszhangzik Jacob Childs-szel, Jeff és Julie Byrne-nel, valamint az összes többi búvárral, akiket az a szerencsétlenség érte, hogy elvesztek. tengernél. Én is voltam ott, és velem is így van.
A Nautilus Marine Rescue GPS pontosan az, amire vártam, és valószínűleg új mércét állított fel a búvárok biztonságában.
Egy figyelmeztetés azonban: bármilyen jónak tartom ezt a terméket, egy nagy, élénk színű DSMB-vel együtt kell használni, és soha nem helyettesítheti azt.
Nem szabad rá támaszkodni olyan nagyon távoli helyeken sem, ahol valószínűtlen, hogy más tengeri hajó meghallja segélykiáltását – ez a műholdkapcsolattal rendelkező hi-tec PLB-k tartománya.
SPECS
ÁRAK: Lifeline GPS egység, 195 GBP. Szilikon tasak, 20 font. Neoprén tasak, 34 GBP. Tekercselt zsinór, 7 GBP
APP: A Nautilus Lifeline App ingyenes az Apple iTunes Store vagy a Google Play áruházból Android-eszközökhöz
AIS ADÁSI TELJESÍTMÉNY: 1W
AIS FREKVENCIA: 161.975 és 162.025 MHz
AIS VÁLASZTÉK: Akár 34 mérföld (a tenger állapotától függően)
DSC ADÁSI TELJESÍTMÉNY: 0.5W
DSC FREKVENCIA: 156.525 MHz
ÜZEMELTETÉS: 2 x CR123 lítium-ion cella
MÉRET ÉS SÚLY: 75 x 97 x 39 mm. 131g elemekkel
MÉLYSÉGI ÉRTÉKELÉS: 130m
KAPCSOLATOT: www.nautiluslifeline.com
BÚVÁR ÚTMUTATÓ 10/10
Megjelent a DIVER 2017 márciusában
