Utoljára 10. április 2022 -án frissítette Divernet
MERÜLÉSI HÍREK
A kék bálna szívverése meglepte a tudósokat
A címke elhelyezése. (Kép: Goldbogen Lab / Duke Marine Robotics & Remote Sensing Lab)
A kék bálnák szíve a határon dolgozik – ez megmagyarázhatja, hogy a faj miért nem fejlődött soha a mainál is nagyobbra. A felszínen a vártnál sokkal gyorsabban vernek, mélységben táplálkozva pedig lényegesen lassabban.
Ezekre a következtetésekre jutottak, miután amerikai kutatóknak először sikerült megfigyelniük a Föld legnagyobb fajának pulzusát a vadonban.
A Stanford Egyetem és a University of Scripps Oceanográfiai Intézet tudósai Kalifornia, elektródákat tartalmazó tapadókorongok segítségével megcímkézett egy kék bálnát egy sor érzékelővel.
"Azok az állatok, amelyek fiziológiai szélsőségesen működnek, segíthetnek megérteni a méret biológiai korlátait" - mondta Jeremy Goldbogen, a tanulmány vezető szerzője, a Stanfordból. „Különösen érzékenyek lehetnek a környezetükben bekövetkezett változásokra is, amelyek befolyásolhatják élelmiszerellátásukat. Ezért ezek a tanulmányok jelentős hatással lehetnek a veszélyeztetett fajok, például a kék bálnák megőrzésére és kezelésére.”
Goldbogen és Paul Ponganis, a Scripps munkatársa, a csapat közül elsőként, akik a letöltött adatok alapján azonosították a szívverést, korábban megmérték a búvárkodó császárpingvinek pulzusát az Antarktiszon, és egy évtizeden át azon töprengtek, vajon megtehetik-e ugyanezt a bálnákkal.
„Őszintén szólva azt hittem, ez egy hosszú lövés, mert sok mindent rendbe kell hoznunk: meg kell találnunk egy kék bálnát, a bálnán a megfelelő helyen kell elhelyezni a címkét, jó érintkezést tenni a bálna bőrével, és természetesen gondoskodni arról, hogy címke működött, és adatokat rögzített” – mondta Goldbogen.
Mint kiderült, a tudósoknak az első próbálkozásra sikerült felerősíteniük a címkét – és szerencséjük volt, hogy később olyan helyzetbe csúszott a bal oldali úszószárny közelében, ahonnan érzékelni tudta a szívverést.
A letöltött adatok meglepték a kutatócsoportot. Amikor a bálna merült, a pulzusa lelassult, átlagosan 4-8 ütés/perc értéket ért el – minimum 2 bpm mellett.
Egy táplálékkereső merülés alján, ahol a bálna kiugrott és felemésztette a zsákmányt, a pulzusszám a minimum 2.5-szeresére nőtt, majd lassan ismét csökkent.
28. november 2019.
[adrotate banner=”11″]
[adrotate banner=”12″]
[adrotate banner=”13″]
[adrotate banner=”14″]
[adrotate banner=”15″]
[adrotate banner=”16″]
Amint a bálna elkezdett felszínre bukkanni, a pulzusa megnőtt, és a legmagasabb, 25-37 ütés/perc sebesség a felszínen fordult elő, amikor a bálna lélegzett, hogy helyreállítsa az oxigénszintet. Ez magasabb volt a vártnál, mint ahogy a legalacsonyabb pulzusszám is 30-50%-kal alacsonyabb volt a vártnál.
A kutatók úgy vélik, hogy a magas frekvenciák a szív mozgásának és alakjának olyan finomságaitól függhetnek, amelyek megakadályozzák, hogy az egyes ütemek nyomáshullámai megzavarják a véráramlást. A mélységben tapasztalható meglepően alacsony arányt a rugalmas aortaívnek tulajdonítják, amely lassan összehúzódik, hogy fenntartsa a további véráramlást az ütemek között.
A kutatók most újabb funkciókkal bővítik a címkét, beleértve a gyorsulásmérőt is, hogy jobban megértsék, hogyan befolyásolják a különböző tevékenységek a pulzusszámot. Ki is akarják próbálni uszony, púpos bálnák és bálnák.
Eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban tették közzé.
[adrotate banner=”37″]
[adrotate group = ”3 ″]
[adrotate banner=”16″]
[adrotate banner=”22″]
[adrotate group = ”4 ″]
[adrotate banner=”31″]
