MERÜLÉSI HÍREK
A színváltoztatás lehetővé teszi, hogy a rideg csillagok lássanak
Vörös ridegcsillag Ophiocoma wendtii. (Kép: Lauren Sumner-Rooney)
A ridegcsillagoknak nincs szemük, de egy fajról most először mutatták ki, hogy képes látni – köszönhetően annak, hogy nappalról éjszakára változtatja a színét. Ez a látás csak a második ismert példája bármely szem nélküli állatnál.
Az Oxfordi Egyetem Természettudományi Múzeumának munkatársa, Lauren Sumner-Rooney által vezetett nemzetközi csapat megállapította, hogy a vörös ridegcsillag Ophiocoma wendtii képes bejárni a karibi korallzátonyokat.
A fajról, amely nappal élénkvörösről éjszaka bézsre változtatja a színét, ismert volt, hogy fényérzékeny sejtekkel borították, és idegennek tűnt a fénytől.
A kutatók viselkedési kísérletek százait végezték el a törékeny csillagokon, hogy bebizonyítsák, hogy napközben durva látásmódjuk lehetővé tette számukra a fénykontraszt területeinek megkülönböztetését. Ez lehetővé tette számukra, hogy olyan területekre térjenek át, amelyekről úgy vélték, hogy jobb védelmet nyújtanak a ragadozókkal szemben.
A csapat azonban meglepődve tapasztalta, hogy a válaszok éjszaka eltűntek, bár a fényérzékeny sejtek továbbra is aktívnak tűntek.
Ezt a nappali/éjszakai színváltozásra vezették vissza. Egy halványabb rideg csillag, Ophiocoma pumila, amelyet szintén fényérzékelők borítottak, nem változtatta meg a színét éjszaka, és úgy tűnt, nem is lát.
4. január 2020.
<p></p> digitális Mindkét faj fényérzékelő sejtjeinek modelljeit a tudósok kimutatták, hogy napközben a pigment bejut Ó wendtii korlátozott fény éri el az érzékelőket szűk szögben. E pigment nélkül, mint pl Ó pumila vagy éjszaka bent Ó wendtii, a fény sokkal szélesebb szögből érheti el az érzékelőket, lehetetlenné téve a látást.
A tudósok most azt fogják tesztelni, hogy egyetlen tengeri sünfaj – az egyetlen másik állat, amelyről ismert, hogy szem nélkül lát – szintén megváltoztatja-e a színét a fényszint hatására.
A vizsgálatban részt vett a panamai Smithsonian Tropical Research Institute, a berlini Museum für Naturkunde, a Lundi Egyetem és a Georgia Institute of Technology is.
A tanulmány a Current Biology folyóiratban jelent meg.
