MERÜLÉSI HÍREK
"A halott korallok nem szülnek babákat"
Új koralltermelést mérő csempék gyűjtése. (Kép: Tory Chase, ARC, James Cook Egyetem)
Egy új kutatás szerint Ausztrália Nagy-korallzátonyában a globális felmelegedés által okozott károk veszélyeztették a korallok felépülési képességét.
„A halott korallok nem szülnek babákat” – mondta Terry Hughes professzor, a vezető szerző, a James Cook Egyetem korallzátonyok tanulmányozásával foglalkozó ARC kiválósági központjának igazgatója.
Elmondta, hogy a GBR-re települő új korallok száma 89%-kal csökkent, miután a kifejlett korallok példátlanul elvesztették a globális felmelegedés 2016-os és 2017-es éveiben.
7. április 2019.
A tanulmány azt mérte, hány felnőtt korall maradt életben a világ legnagyobb zátonyrendszerének hosszában extrém hőstressz után, és hány új korallt termeltek 2018-ban a GBR pótlására. A felnőttek elvesztése a korall-utánpótlás összeomlását eredményezte a tömeges korallfehérítés előtti korábbi években mért szintekhez képest.
„Az évente termelődő koralllárvák száma, valamint az, hogy hová utaznak, mielőtt egy zátonyra telepednének, létfontosságú összetevői a Nagy Korallzátony ellenálló képességének. Tanulmányunk azt mutatja, hogy a zátonyok ellenálló képességét jelenleg súlyosan veszélyezteti a globális felmelegedés” – mondta Andrew Baird professzor, a társszerző.
„A legnagyobb visszaesés az utánpótlásban, 93%-os visszaesés az előző évekhez képest, a domináns elágazásban és asztali korallban következett be. Acropora. Felnőtt korukban ezek a korallok adják a legtöbb háromdimenziós korallélőhelyet, amely több ezer más fajt is eltart” – mondta.
„A babakorallfajok összetétele megváltozott, és ez hatással lesz a felnőttek jövőbeli összetételére is, mivel a következő évtizedben vagy hosszabb ideig a normálisnál lassabb felépülés fog kibontakozni.”
„A korallfelszaporodás csökkenése megegyezik a kifejlett ivadékállomány mortalitási mértékével a zátony különböző részein” – tette hozzá Hughes professzor. „A legtöbb korallt vesztett területek utánpótlása csökkent a legnagyobb mértékben.”
„Arra számítunk, hogy a korallok utánpótlása fokozatosan helyreáll az elkövetkező 5-10 évben, ahogy a túlélő korallok nőnek, és egyre többen érik el az ivarérettséget – természetesen feltételezve, hogy a következő évtizedben nem fogunk újabb tömeges kifehéredést tapasztalni.”
A GBR-ben négy tömeges kifehéredés történt a globális felmelegedés miatt – 1998-ban, 2002-ben, 2016-ban és 2017-ben. A tudósok azt jósolják, hogy a korall-fehérítő eseménypárok közötti különbség a globális felmelegedés erősödésével tovább csökkenni fog.
"Nagyon valószínűtlen, hogy megúsznánk az ötödik vagy hatodik eseményt a következő évtizedben" - mondta Morgan Pratchett professzor, a társszerző. „Régebben azt gondoltuk, hogy a Nagy Korallzátony túl nagy ahhoz, hogy elbukjon – egészen mostanáig” – mondta.
„Például amikor az egyik részt megrongálta egy ciklon, a környező zátonyok biztosították a lárvák felépülését. Most azonban a szélsőséges hőség okozta súlyos károk mértéke 2016-ban és 2017-ben közel 1500 km volt – ez jóval nagyobb, mint egy ciklon pálya.”
Pratchett professzor azt mondta, hogy "a déli zátonyok, amelyek megúszták a kifehéredést, még mindig nagyon jó állapotban vannak, de túl messze vannak ahhoz, hogy az északabbra lévő zátonyokat pótolják".
„Csak egy módja van ennek a probléma megoldásának” – mondta Hughes professzor –, és ez az, hogy a globális felmelegedés kiváltó okát úgy kezeljük, hogy a lehető leggyorsabban nullára csökkentjük az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását.
A papír megjelent a Nature-ben.
