MERÜLÉSI HÍREK
Új megvilágítás a kosarasok hullámvölgyeiről
Kép: P Docherty.
A skóciai cápák az évszaknak és a napszaknak megfelelően más-más mélységbe költöznek – derül ki az Egyesült Királyság kutatóinak új tanulmányából, amelyet a skót vizeken élő állatokon végeztek.
A világ második legnagyobb cápafajainak viselkedési mintái régóta rejtélyek, de a tudósok elmondták, hogy most először állapították meg, hogy a cápák a nyári hónapok nagy részét az óceán felszínén töltik, télen pedig mélyebbre merülnek.
Úgy vélik, hogy az óceán különböző részeit fedezhetik fel, hogy megbirkózzanak az élelmiszerbőség változásaival.
Késő tél és kora tavasszal a sütkérező cápákról is kiderült, hogy „yo-yo merüléseket” hajtanak végre – ez a gyors és ismétlődő átmenet a mély és a sekély vizek között. A vizsgált cápák közül többen több mint 1000 méter mélyre merültek, kettőt pedig 1500 méteres mélységig követtek nyomon.
„Lehet, hogy mintát vesznek a vízoszlopból, hogy felderítsék a zsákmányt, vagy navigációs célból próbálnak tájékozódni” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Dr. Phil Doherty, az Exeteri Egyetemről.
Csapata a Scottish Natural Heritage, a MarAlliance, a Manx Basking Shark Watch és a Wave Action társaságokkal dolgozott együtt 32, műholdas címkével ellátott sütkércápa mozgásának nyomon követésében.
A címkék adatokat gyűjtöttek a mélységről, a hőmérsékletről és a környezeti fényszintről.
„Azt találtuk, hogy a cápák a nyár nagy részét a víz felszíne közelében töltötték, napközben a legfelső néhány métert elfoglalva, éjszaka pedig 10-25 méteres mélységig mozogtak” – mondta Doherty doktor. Ilyen „fordított diel vertikális vándorlást” korábban más nagy planktonevő bálna- és megamouth cápáknál is megfigyeltek.
30. szeptember 2019.
Dr. Doherty elmondta, hogy télen a sütkérező cápák „az ellenkezőjét tették, az idő nagy részét 50 és 250 méter között töltötték, de éjszaka gyakrabban sekélyebben”. A plankton a nyári hónapokban hajlamos a felszín közelében maradni, télen azonban mélyebbre költözik.
A kutatók azt remélik, hogy a tanulmány segítségével azonosítani tudják a sütkérező cápák tevékenységének „mélységi hotspotjait”.
A cápákat „veszélyeztetett” fajnak tekintik, az Atlanti-óceán északkeleti populációja pedig „veszélyeztetettnek”, így merülési viselkedésük és preferált mélységük megértése segíthet csökkenteni a kereskedelmi halászat általi járulékos fogások kockázatát, és tájékozódhat a védelmi intézkedésekről.
A teljes tanulmány a Marine Biology folyóiratban jelent meg.
