MERÜLÉSI HÍREK
A csapatmunka feltöri a tasmán barlangi rejtvényt
A csapat, Stephen Fordyce a bal oldalon, Stefan Eberhard pedig a második jobbról. (Kép: Stefan Eberhard)
Egy tasmán barlangi búvárcsapat régóta keresett kapcsolatot teremtett Ausztrália legmélyebb és negyedik legmélyebb barlangjai között – és közben megdöntötte a barlangmélység nemzeti rekordját.
A barlangászok az 1900-as évek eleje óta próbálják bizonyítani a kapcsolatot Niggly Cave és Growling Swallet között. A 32 éves Stephen Fordyce egyedül búvárkodva elérte a 395 méteres ausztrál barlangi rekordmélységet, miközben mintegy 250 méter feltérképezetlen víz alatti járatot járt át, hogy megtalálja a kapcsolatot.
A négynapos expedíciót, amelyet egy évet töltött a szervezéssel, a hobarti székhelyű Southern Tasmanian Caverneers (STC) barlangászcsapata támogatta.
A 10 fős csapat május végén négy napot töltött táborozással a több mint 600 barlangból és 50 kilométernyi feltárt földalatti járatból álló Junee-Florentine rendszerben, amely a Mount Field Nemzeti Park alatt fekszik, Hobarttól északnyugatra.
A Fordyce búvárfelszerelését szállító, elárasztott átjáró kezdetének fáradságos megközelítése hét óráig tartott. Egy 90 perces séta egy meredek dombon a Niggly-barlang bejáratáig egy órát követett egy szűk, kanyargós folyosón való átpréseléssel, és a további előrehaladás egy 250 méteres leereszkedés és egy vízesés átkelése volt „repülő róka” felsővezeték-berendezéssel. .
11 június 2019
Az olajteknő 350 méteres barlangmélységben kezdődött. „Ezután elmentem, és 100 percig egy meglehetősen magányos és félelmetes merülést végeztem” – mondta Fordyce.
A 12 méteres maximális merülési mélységű vízszintes merülést úgy jellemezte, hogy „alapvetően egy labirintusban haladunk a víz alatt, miközben útmutatást fektetünk le, hogy megtaláljam a kiutat, és megtaláljam, hol kapcsolódik az átjáró a másik barlanghoz.
„Egy bal oldali falat választottam, és sokszor követtem azt. Aztán időnként túl szoros lesz, és így vissza kell menni és körbe kell menni. Volt néhány nagyon alacsony korlátozás, ahol nem voltam benne biztos, hogy át tudom-e lépni, és nagyon kínlódnom kellett.”
Leírta a találkozás pillanatát a Growling Swallet rendszerrel, amelyben korábban már leírta a vonalat. „Felúszhattam, és megláthattam a négy éve bevezetett irányelvet, és az új irányvonalat a régi irányvonalhoz köthettem, és egy jelzőt tettem fel, hogy „ez a kapcsolódási pont”.
„Ausztrália egyik legzavarbaejtőbb földalatti rejtvényét sikerült megoldani. Ez a felfedezés Tasmániában élő barlangászok generációinak együttes munkájának eredménye, és nem jöhetett volna létre hatalmas csapatmunka nélkül.”
Dr. Stefan Eberhard, az STC alelnöke, aki az expedíciós csapat tagja volt, azt mondta, hogy a kapcsolat létrehozása mind a tudományos ismeretek, mind a környezetvédelem szempontjából fontos. "A Junee-Florentine barlangok nagy kulturális, tudományos és természetvédelmi értékkel bírnak, beleértve a régészeti örökség helyszíneit, a barlangokhoz alkalmazkodó egyedi faunafajokat, a kihalt megafauna csontjait és a jégkorszakok során lerakódott ősi üledékeket" - mondta.
„E barlangok feltárása még korántsem teljes, és ebből az összetett és rendkívüli rejtvényből sokkal többet kell felfedezni és feltérképezni a barlangkutatóknak és a barlangi búvároknak az elkövetkező években.” Az expedíció során a támogató csapat egy kilométeres új átjárót fedezett fel, míg Fordyce egy másik, 3 km-re lévő barlang felé vezető járatot talált, amely a csapat következő földalatti vállalkozásának fókuszát adta.
Fordyce és Eberhard mellett Alan Jackson, Gabriel Kinzler, Serena Benjamin, Fraser Johnston, Petr Smejkal, Patrick Eberhard, Chris Sharples és Rolan Eberhard alkotta a csapatot.
Dokumentumfilm, Tartarus: A Junee mesterbarlang keresése, megjelenése egy későbbi időpontban esedékes.
