MERÜLÉSI HÍREK
Június elején – jelentette a Divernet hogy a Seahorse Trust tengervédelmi jótékonysági szervezet búvárai örömmel tapasztalták, hogy a dorseti Studland-öbölből két éve eltűnt tüskés csikóhalak száma visszatért.
De most, hogy a búvárok is visszatértek a tengerbe, a bizalom aggódik, hogy tevékenységük veszélyeztetheti a csikóhalak újjáéledését.
A Sunday Telegraph mai (július 12.) beszámolója szerint a veszély abból adódik, hogy azok a búvárok, akik általában a tengerentúlra utaznának egzotikus tengeri élőlényfajok megtekintésére, inkább Nagy-Britannia megközelíthető tengerparti helyszínei felé fordultak.
Tavaly a Studland-öblöt tengeri természetvédelmi övezetté (MCZ) jelölték ki, elismerve tengeri fű élőhelyének és csikóhal-populációjának jelentőségét.
A tüskés és rövid orrú csikóhalakat az 1981-es Wildlife & Countryside Act védi, ezért tilos aktívan keresni őket a Marine Management Organisation engedélye nélkül, vagy bármilyen módon megzavarni őket. Úgy tűnt, hogy a koronavírus-zárlat csendes körülményei csábították a csikóhalakat a visszatérésre.
A Seahorse Trust ügyvezető igazgatója, Neil Garrick-Maidment a lapnak elmondta, hogy szervezete 46 csikóhalat regisztrált az elmúlt hetekben, köztük 21-et egy merülés során, ami a legmagasabb szám a megfigyelés 2008-as kezdete óta.
Arra azonban figyelmeztetett, hogy minden nap más búvárok is jártak a helyszíneken, és a villogók használata, a túl közeli közeledés és a hajózaj megterhelheti a halakat, és akár meg is ölheti őket.
„A Covid-19 szörnyű volt, de csodálatos dolgokat tett a természet számára – elég félelmetes belegondolni, hogy minden jót, amit tett, néhány hétvége leforgása alatt megszűnik” – mondta.
A Studland-öböl azonban több száz magánhajónak is biztosít horgonyzóhelyet, és a búvárok remélik, hogy a jelentés utalása a „több mint 350” hajók hangjának a csikóhalakra gyakorolt intenzív hatására nem hagyja azt a benyomást, mintha a zaj egy búvárhajó-flotta.
