JUAN PABLO D'OLIVO, az Universidad Nacional Autónoma de Mexico, ARIAAN PURICH, a Monash Egyetem és JENS ZINKE, a Leicesteri Egyetem munkatársa, a Fidzsi-szigeteki óriás méhsejt-korall nyomon követte az éghajlatot.
A Fidzsi-szigeteken egyetlen, több mint 600 éves korall feljegyezte, hogyan változott a Csendes-óceán hőmérséklete hosszú élettartama során.
Lásd még: A tudósok hőtűrő korallokat fedeznek fel a szemünk előtt
A tudósok tudják, hogy a Csendes-óceán általában melegebbé vált az évszázadok során, a tengeri hőhullámok és széles körben elterjedt korallfehérítés az elmúlt években az antropogén klímaváltozás miatt. De úgy gondolják, hogy voltak hűvösebb és melegebb évek – sőt évtizedek – az út során.
Erről a változékonyságról persze nehéz sokat tudni, mivel nagyon kevés a folyamatos, több száz évre visszanyúló feljegyzés.
Kutatásunk, amely most megjelent Tudomány előlegek, segít pótolni ezeket a hiányosságokat. Egyetlen, hatalmas mintát használtunk Diploastrea heliopora korall, néha méhsejt korallként is ismert. Ezt a szokatlanul öreg példányt 1998-ban fedezték fel, és a tudósok fúrással mintát gyűjtöttek belőle. Ezt a mintát most modern tudományos technikák segítségével elemeztük.
Ezt a hosszú korallrekordot kombináltuk a Fidzsi-szigeteki szigetcsoport más koralljaival, hogy elkészítsük a fidzsi vizek hőmérsékletének fő kronológiáját. Az 1990-es évek óta eltelt időszakra vonatkozóan rengeteg adat áll rendelkezésünkre időjárási bójákról, műholdakról és egyéb műszerekről, amelyeket ezzel kombinálhatunk.
Ez azt jelenti, hogy a korallrekord technikailag 627 évre szól, és meg tudja mondani, milyen volt a tenger hőmérséklete a Fidzsi-szigetek környékén 1370 és 1997 között. Ez a leghosszabb folyamatos hőmérsékleti rekord ebben a típusban a trópusi óceán bármely részéről.
A korall ablak lehet a múltba
A hatalmas korallok sok évig élhetnek, folyamatosan kalcium-karbonát vázat alkotva, amely rétegekben halmozódik fel a régi csontváz tetején. A korall élő része csak a legfelső néhány millimétert foglalja el. Ahogy új rétegek kerülnek hozzáadásra, a régi csontvázat kiürítik a korallok, feljegyzést hagyva ezzel a korábbi állapotokról.
Különösen a korallvázban található két elem arányát kerestük: a stronciumot és a kalciumot, amelyek a tengervíz hőmérsékletének proxyjaként működnek.
Ha a korallvázakba kevesebb stroncium van beépítve, mint a kalcium, az azt jelenti, hogy a víz meleg volt, amikor a korall élt, és viszont. Ezeket az elemeket tömegspektrometriás gépekkel elemeztük, amelyek még nagyon alacsony koncentrációknál is számszerűsítik az anyagok elemi összetételét.
A korall múltbeli hőmérsékleti adatai azt mutatják, hogy az éghajlati minták, mint például a interdekadális csendes-óceáni oszcilláció évszázadok során fejlődtek, és kulcsfontosságú kontextust kínálnak az éghajlat jelenlegi és jövőbeli tendenciáinak megértéséhez.
A Csendes-óceán az éghajlat változékonyságának egyik fő mozgatórugója világszerte. A leghíresebb az, hogy a Csendes-óceán néhány évente El Niño állapotból La Niña állapotba vált, amikor az óceán hőmérsékleti változásai jelentős csapadékeltolódásokhoz és ciklonok kialakulásához vezetnek.
Pedig még ez a ciklus is az kordában tartva az évtizedek közötti oszcilláció, amely a Csendes-óceán északi, déli és trópusi része közötti hőmérséklet-eltolódást jelenti 15-30 évente.
Modern felmelegedés összefüggésben
Az óriás sziklakorallok évszázados történeteket őrizhetnek növekedési történetükről vagy csontvázuk kémiai összetételéről. Például a korall azt jelzi, hogy 1370 és 1553 között figyelemre méltó meleg időszak volt, amikor a Fidzsi-szigetek körüli tenger majdnem olyan forró volt, mint manapság. Ez hangsúlyozza a csendes-óceáni éghajlati rendszer természetes változásait.
Azonban kombinálhatjuk koralljainkat más, a Csendes-óceánon túlról származó paleoceanográfiai feljegyzésekkel, hogy nagyobb képet kapjunk. Ha ezt tesszük, azt látjuk, hogy az elmúlt évszázadban a Csendes-óceánra kiterjedő felmelegedés nagyrészt az ember okozta globális felmelegedésnek tulajdonítják, jelentős eltérést jelent a korábbi évszázadokban feljegyzett természetes változékonyságtól.
Míg a Csendes-óceán egyes részein egykor melegebb volt, míg másokon egy-két évtizedig hűvösebb volt, és viszont, ez a kapcsolat tönkremegy. A felmelegedés egyre inkább szinkronizálódik a trópusi és szubtrópusi Csendes-óceánon.
Ez viszont nagy változásokat jelent csapadék és a aszály- és árvízciklusok, mivel az esőt gyakran a melegebb tengerek felett elpárolgó vízgőz okozza.
De ez a felmelegedés, amelyet az óceánok hőmérsékletének viszonylag kis különbsége jellemez a Csendes-óceánon, nem jellemző az elmúlt hat évszázadra. Ez arra utal, hogy a 20. század eleje óta felmelegedő Csendes-óceán példátlan változásokhoz vezethet az évtizedek közötti oszcillációban.
A jövő éghajlatára gyakorolt hatás
Az évtizedek közötti csendes-óceáni oszcilláció hosszú távú viselkedésének megértése elengedhetetlen a jövőbeli éghajlatváltozások előrejelzéséhez.
Legutóbb, egy másik tanulmány Ausztrália Nagy-korallzátonyán és az azt körülvevő Korall-tengeren található korallokon kimutatták, hogy a zátonyok hőmérséklete a közelmúlt öt korallfehérítési eseménye során a legmagasabb volt az elmúlt 407 évben. A világ legnagyobb zátonya komoly veszélyben van.
Saját munkánk azt mutatja, hogy a Fidzsi-szigeteket körülvevő óceán a legmelegebb az elmúlt 653 évben. Ezek a változások szélsőségesebb időjáráshoz vezethetnek, például elhúzódó aszályokhoz vagy intenzívebb trópusi ciklonokhoz, amelyek jelentős hatással lehetnek a régióban élő emberek millióira.
Tanulmányunk megmutatja, hogy a hosszú életű hatalmas korallok miért olyan fontosak a múltbéli éghajlatváltozások archívumaként, ugyanakkor jövőjüket veszélyezteti az óceánok felmelegedése. Ezeknek az óriási koralloknak a megőrzése létfontosságú.
Nincs időd annyit olvasni a klímaváltozásról, amennyit szeretnél?
Ehelyett küldje el díjnyertes heti összefoglalónkat postafiókjába. A The Conversation környezeti szerkesztője minden szerdán ír Imagine-t, egy rövid e-mailt, amely egy kicsit mélyebben foglalkozik egyetlen éghajlattal. kérdés. Csatlakozz a több mint 35,000 XNUMX olvasóhoz, akik eddig feliratkoztak.
Juan Pablo D'Olivo vezető kutató, Institute of Marine Sciences & Limnology at México Universidad Nacional (UNAM); Ariaan Purich, a Climate Variability & Change oktatója Monash Egyetem és a Jens Zinke a paleobiológia professzora Leicesteri Egyetem
Ezt a cikket újra kiadják A beszélgetés Creative Commons licenc alatt. Olvassa el a eredeti cikk.
A Diverneten is: A világ korallzátonyai nagyobbak, mint gondoltuk…, A távoli csendes-óceáni korallzátony képes megbirkózni az óceán felmelegedésével, 10 módszer, amellyel a technológia megmenti a korallt, A korall DNS-ből kiderül, ki az apa
