Ahogy a korallfehérítési események egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak, a korallborítás globálisan csökken. A korall helyreállítása segíthet, de a technikák nagyrészt kísérleti jellegűek, logisztikailag kihívást jelentenek és költségesek.
Így mondják az ausztrál kutatók, akik nemrég jelentették be egy fejlett távérzékelési modell kifejlesztését, amelynek célja a sérült korallzátonyok kezelésével és helyreállításával kapcsolatos kihívások enyhítése.
Az Ausztrál Tengertudományi Intézet csapata (AIMS) és a Nyugat-Ausztrál Egyetem (U.W.A.) azt mondják, hogy ötletük lehetővé teszi a tengerfenék élőhelyeinek pontosabb feltérképezését. Automatikusan azonosítja azokat a helyeket, ahol a fiatal koralloknak a legnagyobb esélyük van megvetni a lábukat és virágozni.
Projektjükhöz a kutatók a Sentinel-2 műholdról nyilvánosan elérhető, lo-tech által validált adatokat használtak fel digitális ledobó kamerákkal készített fényképek, amelyek segítségével részleteket gyűjthetsz a Nyugat-Ausztrália északnyugati partjainál található Scott Reef zátonyelemeinek magasságáról és formáiról.
„A modell számos olyan kulcsfontosságú élőhely-jellemzőt tartalmaz, amelyekre a koralloknak szükségük van a toborzáshoz és a túléléshez” – mondja Dr. Ben Radford, a tanulmány vezető szerzője.
„Ezután a modell segítségével eldönthetjük, mely zátonyterületeket védjük, vagy aktívan kezeljük annak biztosítására, hogy a korallok életciklusa folytatódjon, és ezáltal elősegítsük a zátonyok újjáépítését olyan események után, mint például a korallok kifehéredése.
"Szeretnénk maximalizálni a korallok túlélését, mert eleve olyan drága a helyreállítási erőfeszítések elvégzése."
Tökéletes kombináció
A tudósok szerint a zátonyok helyreállításának ideális helyszíne a tényezők kombinációja. A siker legjobb esélye érdekében egy viszonylag szűk mélységtartományban fekvő kemény aljzatra van szükség. Ne tapasztaljon túl sok hullámenergiát, túl sok – vagy túl kevés – hőt vagy fényt, és ne legyen kitéve apály idején.
A szubsztrát típusa kritikus, kulcsfontosságú tényező a crustose coralline alga (CCA) jelenléte. A kalcium-karbonát váz kialakításával, amely hozzájárul a zátonyok cementálásához és stabilizálásához, a CCA javítja a koralllárvák megtelepedésének esélyét, de nem versenyez vele, mint a gyep algák. Kerülni kell a destabilizált koralltörmelékkel vagy homokkal rendelkező területeket.
A korábbi modellektől eltérően a tudósok által kifejlesztett modell állítólag pontosan megjósolja a CCA, a gyep algák, a koralltörmelék és a homok területeit tíz-száz méteres léptékben.
„Nem kezelheti a korallokat, hacsak nem tudja, hol vannak elterjedve a zátonyon, és azt a környezetet, amely alkalmas vagy nem alkalmas a hosszú távú túlélésre és szaporodásra” – mondja Dr. James Gilmour, a tanulmány társszerzője.
„Az élőhelymodellek végső soron segítenek kikövetkeztetni, hogy a zátonyok hogyan fognak változni a jövőben az éghajlatváltozás és egyéb zavarok hatására. Ezután megvizsgálhatjuk, hogy bizonyos beavatkozások vagy kezelési tevékenységek, mint például a zátonyok helyreállítása, hogyan segíthetik a jövőben a pályájukat.
A tanulmány folyóiratban jelenik meg A környezet távérzékelése.
A Diverneten is: Korallbaleset: megmenthetők-e zátonyaink?, Mi kell a korall életben maradásához?, The Big Build: Reef-star túlhajtásban merül, Koralltermesztők alakítják át a jövőt
