FREYA WOMERSLEY, a Marine Biological Association és DAVID SIMS, a Southamptoni Egyetem munkatársa új tanulmánya szerint a felmelegedő tengerek hajózási utakra kényszeríthetik a cetcápákat.
A globális felmelegedés képes átrendezni a földi élet által használt tereket, minden ökoszisztémában. És a miénk új kutatás azt mutatja, hogy a bálnacápák – a világ legnagyobb halai – veszélyben lehetnek, mivel a felmelegedő óceánok forgalmas emberi hajózási utakra kényszeríthetik őket.
A projektet több, mint 12,000 XNUMX tengeri faj várhatóan a jövőben újra eloszlanak, ahogy a tenger felmelegszik. Azok az állatok, amelyek nem tudnak mozogni, hogy megfelelő környezetben maradhassanak, teljesen kipusztulhatnak.
De a dolgok másként működnek a nagyobb és rendkívül mozgékony állatok esetében, amelyek szabadon mozoghatnak, hogy megtalálják az igényeiknek megfelelő körülményeket. Számukra a változó óceáni viszonyok elszigetelve nem jelentenek olyan óriási veszélyt, mivel hűvösebb tengerek felé vándorolhatnak.
A változó körülmények inkább új és veszélyesebb területekre kényszeríthetik a fajokat, ahol kapcsolatba kerülnek hajócsavarokkal és más közvetlen emberi fenyegetésekkel.
Attól tartunk, hogy ez megtörténik a cetcápákkal. Ezek a hatalmas cápák akár 18 métert is elérhetnek – körülbelül négy autó a végétől a végéig –, de méretük és robusztus megjelenésük ellenére számuk már elutasította több mint 50%-kal az elmúlt 75 évben.
In korábbi kutatási felfedeztük, hogy ez a csökkenés részben a nagy hajókkal való ütközéseknek tudható be. A cetcápák különösen sérülékenyek, mivel planktonnal és más apró élőlényekkel táplálkozva cirkálnak, és ritkán kell gyorsabban úszniuk, mint az emberi gyaloglás. Miközben hosszú ideig lassan mozognak a felszín közelében, gyakran elütik őket a hajók és meghalnak.
Új kutatásunk erre a korábbi munkára épül. Úgy találjuk, hogy az éghajlatváltozás még nagyobb veszélynek teszi ki ezeket az engedelmes óriásokat, mivel kedvenc élőhelyeik új területekre költöznek, ahol nagy a hajóforgalom.
Bizonytalan jövő
A kutatást 50 ország több mint 18 tudósából álló nemzetközi csapata végezte Global Shark Movement Project, közel 15 egyedileg megjelölt cetcápa 350 évnyi műholdas nyomkövetési adatait felhasználva.
A mozgási nyomokat a hőmérséklethez, a sótartalomhoz és az akkori környezeti feltételekhez igazították, hogy meghatározzák, milyen élőhelyet részesítettek előnyben a cápák.
Ezeket a kapcsolatokat azután az éghajlati modellek alapján időben előre vetítették (erős számítógép klímát szimuláló programok), hogy feltárják, az óceán mely részein lehetnek a jövőben hasonló feltételek, mint a fajok jelenleg.
Korszerű megközelítésünk teljesen új területeket tárt fel, amelyek a jövőben képesek lehetnek a cetcápák támogatására, mint például az Egyesült Államok vizei a Csendes-óceán térségében. Kalifornia öbölben, a Kínai-tenger keleti részének japán vizei és számos nyugat-afrikai ország atlanti vizei.
Hamar rájöttünk, hogy ezek a régiók adnak otthont a világ legforgalmasabb tengeri kikötőinek és hajózási autópályáinak, ezért az élőhelypreferencia-térképeinket a globális hajózás térképeivel fedtük be annak megállapítására, hogy a cápák várhatóan hajókba ütköznek.
Ezzel azt vetítjük előre, hogy a cápák és a hajók együttes előfordulása az évszázad végére 15,000 20-szer nagyobb lesz, ha továbbra is nagymértékben támaszkodunk a fosszilis tüzelőanyagokra, míg a fenntartható fejlődés forgatókönyve szerint ez csak XNUMX-szor nagyobb.
Ez nem jelenti azt, hogy az ütközések száma 15,000 20-szeresére, vagy akár XNUMX-szorosára nő, mivel csak megjósolni tudjuk, hol lesznek a cetcápák a jövőben, és a hajók pontos száma változni fog. Ha azonban a cápák ezekre az új területekre és forgalmas hajózási útvonalaikra költöznek, a megnövekedett mortalitás nagyon is reális lehetőség.
Már rögzítettük a cápához rögzített műholdcímkéket, amelyek hirtelen leállítják az átvitelt a hajózási útvonalakon, a mélységrögzítő címkékkel pedig azt mutatják, hogy a cápák lassan süllyednek – valószínűleg meghaltak – a tengerfenékre.
Tapadás váltása
Eredményeink riasztóak, de rámutatnak arra, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a bálnacápák populációs pályáját. Ebben az esetben a klímaváltozás mérséklésével közvetve azt is biztosíthatjuk, hogy az óceán biztonságosabb hely legyen néhány legnagyobb lakója számára.
Már tudjuk, milyen stratégiákat érdemes kipróbálni a hajók és cápák közötti ütközések korlátozására. 2024 februárjában az ENSZ vándorló fajok védelméről szóló egyezményét aláíró felek ülése előterjesztett egy ajánlások sorozata különös tekintettel a cetcápákra.
Ezek közé tartozik a sebesség lassítása és az átirányítás kulcsfontosságú oldalakés egy ütközésjelentési hálózat felállítása. Most az egyes kormányokon múlik, hogy tegyenek lépéseket.
Lehetséges, hogy más fajok is hasonló nyomást fognak tapasztalni az éghajlatváltozás következtében. Például az óceánok hőhullámai más cápákat hidegebb felszíni vizekbe kényszeríthetnek, amelyeket horogsoros halászat használnak, vagy mélyebb mélységekbe, ahol kevesebb az oxigén.
Itt az ideje, hogy a jövőben ezekre a kölcsönhatásban lévő stresszorokra összpontosítsunk, hogy elkezdhessük számszerűsíteni azokat a veszélyeket, amelyeket a tengeri állatoknak el kell viselniük a holnap óceánjaiban, és megvédhetjük a leginkább veszélyeztetetteket.
Nincs időd annyit olvasni a klímaváltozásról, amennyit szeretnél?
Ehelyett küldje el díjnyertes heti összefoglalónkat postafiókjába. A The Conversation környezeti szerkesztője minden szerdán ír Imagine-t, egy rövid e-mailt, amely egy kicsit mélyebben foglalkozik egyetlen éghajlattal. kérdés. Csatlakozz a több mint 35,000 XNUMX olvasóhoz, akik eddig feliratkoztak.
FREYA WOMERSLEY posztdoktori kutatója a Tengerbiológiai Egyesület és a DAVID SIMS a tengeri ökológia professzora Southamptoni Egyetem. Ezt a cikket újra kiadták A beszélgetés Creative Commons licenc alatt. Olvassa el a eredeti cikk.
A Diverneten is: HOGY FELFEDEZÜNK, MI MEGÖL OLY SOK BÁLNACÁPÁT, SZERETNÉL LÁTNI BÁLNACÁPÁKAT? NEM PROBLÉMA, A FIATAL HÍM BÁLNACÁPÁK OTTHONOS TESTEK, SZERETNÉL LÁTNI BÁLNACÁPÁKAT? NEM PROBLÉMA
