INDONÉZIA BÚVÁR KÜLÖNLEGES
A dél-indonéziai halászok olyan szabadbúvárkodási készségeket fejlesztettek ki, mint a bajui nomádok, amelyekkel LISA COLLINS korábban északnyugaton találkozott. Egy élő fedélzeti megállónál váratlanul szórakoztatónak találta merüléseit
KEMÉNYES KONCENTRÁLÁS miközben megpróbáltam megörökíteni a kamerámmal az apró bohóchalat, amint egy kökörcsin karjai között táncol, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki figyel engem.
Mivel majdnem 5 méterrel lejjebb voltam, azt hittem, hogy biztos az én búvárpajtásom. Felnézve majdnem kiugrottam a bőrömből, és láttam, hogy egy fiatal fiú vigyorog rám, és furcsán néz ki házi készítésű faszemüvegben.
Dupla hüvelykujjal felfelé mutatva lassan visszaúszott a felszínre, majd ismét leugrott, bukfencet hajtott végre és vicces arcokat vágott felém, miközben fényképeztem.
Nemsokára csatlakozott hozzá néhány barát, akik a partról úsztak, taposták a vizet és felváltva merültek lefelé, félrelökve egymást, ha egyszerre többen merültek, lökdösődve a pozícióért a fényképezőgépem objektívje előtt. Egyre találékonyabban pózolok egy versenyen, hogy megtudjam, ki tud a legjobban megnevettetni.
Nemcsak a szinte állandó mélységbe merülés lepett meg, hanem az az idő, amíg egy lélegzet-visszatartással víz alatt maradtak. Észrevettem, hogy néhányan a papucsukat használták evezőként, ami úgy tűnt, segített nekik hatékonyabban úszni a víz alatt, de lehet, hogy csak a cipőjük biztonságának megőrzésére szolgált.
A következő 40 percben engem és a csoportom többi búvárját szórakoztattak bohóckodásaikkal, amíg fel kellett emelkednünk, a tankunk levegője kimerült.
A felszínre kerülve láttam, hogy a fiúk körülbelül nyolc és tizenkét év közöttiek. Fröccsentek és nevetgéltek körülöttünk a felszínen, egymás alá bújva, és véletlenszerű szinkronúszó mozdulatokat hajtottak végre, lábukkal integetve a levegőben.
A Mermaid II élő fedélzetéről merültünk, az indonéziai Raja Ampat és Maumere között – egy különleges, 16 éjszakás biodiverzitási kiránduláson hét tengeren keresztül –, és jelenleg az Alor-szigetek közepén voltunk kikötve.
Egy kialudt vulkán része, amely az óceánból emelkedik ki, és két nagyobb szigetből és több kisebb szigetből áll Kelet-Nusa Tenggara tartományban. A Kis-Szunda-szigetek részei, a Flores- és a Savu-tenger, valamint a Csendes- és az Indiai-óceán között fekszenek.
A támasztóbordánk lassan közeledett felénk. Ahogy levettük a készletünket és beszálltunk a csónakba, néhány fiú szintén felkapaszkodott a fedélzetre, míg mások a felfújható oldalakra erősített köteleken lógtak, és mind készen álltak arra, hogy élvezzék a szelíd körutazást vissza az élő fedélzetre.
A hajós legénység egyértelműen hozzászokott a környékbeli korábbi utak fiúihoz, és indonéz nyelven beszélgettek velük, lefordították kérdéseinket és a válaszokat, amit a fiúk nagyon viccesnek találtak, hangosan röhögtek és kuncogtak.
A II. sellőhöz közeledve falusiak egész csoportját láttuk ásott kenukban, apró halászcsónakokban és mindenféle flotsamból és jetsamból készült tutajban, akik ugyanabban az irányban haladtak, és felkapaszkodtak a fedélzeti fedélzeten lévő deszkára. Nevetve láttuk, hogy több gyerek, némelyik csak totyogó, apró ásott fatörzsekben, polisztirol darabokat használva lapátként.
Nyilvánvalóan nem féltek az óceántól, mert örömmel töltötték meg vízzel a kenukat, amíg majdnem el nem merültek.
Búvárkodtunk Yan falunál Pura szigetén, egy magányos szikla az Alor-szigetek közepén. Mivel ilyen távoliak, a szigetlakóknak nincs más választásuk, mint a tenger mellett élni. A horgászat életforma.
A Tűzgyűrű közepén elhelyezkedő szigetek vulkáni eredetű homokból és kőzetekből állnak, amelyek számos tápanyagban gazdag áramlat keverékével egy hihetetlenül egészséges zátonyrendszert alkotnak, amely tele van tengeri élőlényekkel, a legmélyebb mélységtől egészen A tengerpart.
A falu lakói a legtöbbet hozták ki az enyhén lejtős zátonyokból a szabad merülés mellett, és házi készítésű bambusz horgászketreceket állítottak fel, amelyek kiegészítik a hagyományosabb csónakos horgászatot.
A parttól kis távolságra úszva, vonszolva a ketreceket, 5-10 m mélységben a lejtőkre helyezik, kövekkel rögzítve. Búvárkodás közben több különböző formájú és méretű, színes halakkal teli kalitkát láttunk, amelyek a zátony fölött különböző mélységekben tarkítottak.
Meg kellett állnom abban, hogy a késsel fel ne vágjam a ketreceket, emlékeztetve magam arra, hogy ezek a halak elengedhetetlenek a falusiak túléléséhez.
A LENYOMÁSOM A A gyerekek annyira jól érzik magukat a víz alatt, hogy szinte úszni tudtak, mielőtt járni tudtak volna, és a szabadon merülő halászok, akik hosszú ideig a víz alatt maradhatnak, eszembe jutott a Bajau – a híres tengeri cigányok. Azon tűnődtem, vajon ezek a falusiak rokonságban állnak-e ezzel a csodálatos néppel.
A bajauk tengerészek, eredetileg maláj származásúak. Évszázadokon keresztül szinte teljes egészében a tengeren éltek, és nagy faházaikban, az úgynevezett lepában hajóztak az óceánok körül Malajzia, a Fülöp-szigetek és Indonézia között.
A legenda szerint eredetileg szárazföldi népek voltak, akik tengerre szálltak, hogy megkeressék királyuk lányát, akit vagy a tengerbe sodort a vihar, vagy elrabolt egy szomszédos királyság. Mivel nem találták meg, inkább a tengeren maradtak, mint hogy szembenézzenek a király haragjával.
A tanulmányok a tengerlakók származását i.sz. 800 körülire teszik, bár először európai felfedezők jegyezték fel 1521-ben.
Ezek a nomádok régóta lenyűgöztek. Évekkel korábban néztem róluk egy dokumentumfilmet, és azt kívántam, bárcsak találkozhatnék néhányukkal.
Amikor Tubbatahába merültem, halászhajók kis kolóniáját láttam összefűzve, bambuszkunyhókkal a fedélzetükön. Azon tűnődtem, miután láttam a dokumentumfilmet, vajon ezek Bajau voltak-e.
Tavaly, amikor meglátogattuk Bintan-szigetet (megálló Bintanban, december), sok tengeri embert láttunk, akik hatalmas bambuszból készült lakóhajókon éltek, alattuk halászhálókkal, és mindkettő egy hosszú mólónál kötött ki Trikora falu közelében. és körbehajózzák a szigetet.
Monica, a Dive In Bintan menedzsere megerősítette, hogy ezek Bajau voltak, akik időnként felkeresték a környéket. Volt szerencsénk látni őket, amíg ott voltunk.
Csakúgy, mint néhány úszó lakóhajó a mólóhoz horgonyozva, voltak olyanok is, amelyek gólyalábasok voltak, azoké, akik úgy döntöttek, hogy egy területen telepednek le, ahelyett, hogy a tengeren barangolnának. Bár letelepedtek, mégis a tengeren és a tengeren éltek.
Néhány házban kis generátor volt, míg mások a mólón használták az áramot.
Arra voltam kíváncsi, hogy jó néhány jól ápolt macska és kutya kóborol a lebegő faluban. A mólóról számos nyitott homlokzatú házban motorokat, hűtőszekrényeket és TV-antennákat láthattunk, kettő között pedig egy rögtönzött szárazdokkot a horgászcsónakok számára.
Monica elmondta, hogy a lepa lakóhajók titokzatosan felbukkannak, néhány napra vagy egy hétre bejönnek, és jelentősen kibővítik a tengeri falut. Úgy tűnt, nincs logika a megjelenésükben, és hónapok telhetnek el a látogatások között.
A Bintan környékén búvárkodva jó néhány úszó szerkezetet láttunk külön-külön, hatalmas halászhálóikat a bambusz platform alatt lógva, vagy ténylegesen leeresztve halászni.
A jóval nagyobb fogást behozó hálókat most jobban szerették a szabad merüléssel szemben, de a zátonyok feletti sekélységben is láttunk néhány férfit szabadmerülés közben, sok percet víz alatt töltve, mielőtt a felszínre bukkantak volna.
SOK TANULMÁNY tettek ezeken az embereken, rendkívüli szabad merülési képességeik miatt. Sokan fiatalon szándékosan felszakítják a dobhártyájukat, hogy könnyebben búvárkodhassanak és vadászhassanak. Sajnos ez több süketséget okoz, mint egyébként az idősebb Bajauban várható lenne.
Naponta körülbelül öt órát dolgoznak víz alatt, és évezredek során genetikailag alkalmazkodtak ahhoz, hogy megkönnyítsék életmódjukat.
A 2018-as tanulmányok kimutatták, hogy a bajui lépek akár 50%-kal nagyobbak, mint a szárazföldi embereké. Amikor a lép mélyen összehúzódik, a hemoglobinban gazdag vér kiürül a véráramba. Nagyobb lépeknél több távozik, ami hosszabb lélegzetvisszatartást tesz lehetővé.
Azt is megállapították, hogy a Bajau-nak más génjei is voltak, amelyek segíthetnek a CO2 kiürítésében, és egy olyan gén, amely mélységben segíti a hipoxiát (elfáradást). További tanulmányok kimutatták, hogy a víz alatti látásuk jobb, mint az európaiaké, mivel annyi év alatt éltek a víz alatt.
Visszatérve Alorba, amikor a következő helyszínünkhöz közel merültünk ahhoz a helyhez, ahol a fiúk jártak, sokkal több bambusz horgászketrecet láttunk.
Felmászva a zátonyon a biztonsági megállóhelyünk felé, láttam, hogy egy fehér hajú férfi, aki látszólag nagyon öreg, elsüllyeszt egy másik ketrecet, időt szakított arra, hogy gondosan elhelyezze, és köveket helyezzen el, hogy a helyén tartsa.
Több mint négy percnek kellett eltelnie, mire lassan felúszott a felszínre, mielőtt szinte azonnal lebukott, hogy még egyszer ellenőrizze a ketrecet, és megbizonyosodjon arról, hogy megfelelően horgonyzott-e.
Következő merülésünk egy másik közeli helyen egy kökörcsin szőnyeget lengetett, minták és textúrák kaleidoszkópját. Úgy nézett ki, mint a nagymamám 1980-as évekbeli nappali bozontos kupacja, tele táncoló kökörcsinhalral.
Merülésünk vége felé, a zátony mentén úszva 8 méter magasan, láttam pár halászt, amint mélyre merültek, házi készítésű lándzsákkal kökörcsinhalat fogni. Apró, viccesnek tűnő faszemüvegükben mindegyik odaúszott, hogy megmutassa a fogást, mielőtt a felszínre emelkedett volna.
Szomorú volt látni a karakteres kis halakat, amint életük utolsó lázában küzdenek a lándzsákon, de a haláluk elengedhetetlen volt, később elmondták, mivel csaliként használták őket a bambuszketrecekben.
További két halász szabadon merült a zátonyhoz, és kövekkel horgonyzott le egy nagy hálót, a tetejére úszókkal, hogy segítsenek a helyén maradni. Néztem, ahogy dolgoznak, egyszerre sok percig alatta maradtak, mielőtt ismét elterelték a figyelmemet a fiúk, akik búvárkodtak, hogy fotókat készítsenek. Az élmény elbűvölő és elképesztő volt.
A következő két nap során újabb merülésekre számítottunk, hogy akár a szabadon merülő halászok, akár a fiúk minden alkalommal megjelennek. Egy éjszakai merülés egy mini falon,
Meglepett minket egy hatalmas, a sötétben szinte láthatatlan háló, amely több mint 100 m-re vagy még annál is messzebbre nyúlt. A szabadbúvárok késő délutánt tűztek ki, hogy elkapják az éjszakai halra vadászó zsákmányt.
A fenntartható halászat és a szárazföldi lakosokkal folytatott kereskedelem révén a Bajau több száz éve fennmaradt, és még néhány modern technológia elkerülhetetlen elfogadása mellett is fennmaradhat a tengerből élve.
EGYÉB JELLEMZŐK AZ INDONÉZIA BÚVÁR KÜLÖNLEGESSÉGBŐL – 2019. május
Ünnep Hírek Indonézia
