Child's Play In Gozo

LÁNYUNK FELFOLT kijövünk a vízből, és látom, hogy felém nyúl, ahogy visszasétálunk a teherautóhoz. Rohanok, hogy lerakjam a tankomat és lehámozzam magamról drysuit ahogy bébiszitter bátyám karjaiban vergődik – hirtelen kétségbeesetten vágyik arra, hogy újra találkozhasson a rövid hullámok alatti tartózkodásom után.

A párommal átöltözünk, és bepakoljuk a felszerelésünket a teherautóba, átadjuk Mabelt közöttünk és vissza a bátyámhoz, amikor két kezet igénylő feladatokkal kell szembenéznünk. Bekötjük az autóülésébe, és elalszik, mielőtt kiérnénk a főútra.

Az ilyen napokon a búvárkodás kisbabával a nyomában szellőnek tűnik.

Mindez elég új nekünk. Ez a gozói kirándulás csak a második alkalom, hogy búvárkodunk, mióta Mabel 14 hónappal ezelőtt megszületett, egy hét után az egyiptomi Somabayben, amikor ő hét hónapos volt.

Az első merülésre ünnep utaztunk néhány baráttal babával, és tag-csoportos babázást és búvárkodást folytattunk, hogy időnként barátkozhassunk egymással.

Itt Gozón egy másik gyermekfelügyeleti lehetőséggel próbálkozunk. A 19 éves bátyám, Yoji babázik, cserébe mi álljuk a szállást és a transzfereket. A párommal azt feltételeztük, hogy Yojit és Mabelt hátrahagyjuk Marsalfornban merülés közben, de a búvárvezetők, Denis Marin és Georgia Mainente – akik az Atlantis Búvárközpontért felelősek, míg a tulajdonosok, Brian és Stephania Azzopardi a városon kívül vannak – sietve tettek. javasolják, hogy inkább jöjjenek velünk a búvárkocsival.

Nem kellett volna igazán meglepődnöm – a csapat már rendezett nekünk egy kiságyat és etetőszéket tartalmazó lakást, a búvárközpont pedig az Azzopardis lányának egy nagy halom játékkal van felszerelve.

Valahogy belebotlottunk a világ legcsaládbarátabb búvárközpontjába.

GOZÓT VÁLASZTOTTUK részben azért, mert ez az egyik legmelegebb téli búvárhely Európában, de azért is, mert alig több mint 10 éve, hogy megtanultam merülni a Xlendi-öbölben, alig vártam, hogy visszatérjek ide.

Azon az utazáson soha nem jutottam el a sziget víz alatti sztárlátványosságaihoz – olyan fantasztikus geológiai látnivalókhoz, mint a Blue Hole, a Beltenger és a Katedrális-barlang –, és itt az ideje, hogy kipipáljam őket a listáról.

Kockázatos lépés, hogy novemberben idejöjjünk, és csak egy hétre, de ez az egyetlen alkalmunk, ezért tartjuk az ujjainkat a jó időért.

Szerencsénk lesz. Két hetes erős szél után a sziget északi és nyugati részén található merülőhelyek újra nyitva állnak, éppen érkezésünkkor.

Kezdjük Dwejrában, a beltengernél, a köves tengerparton készülünk a turisták mellett, akik horgászcsónakra várnak, hogy kivigyék őket a 80 méteres csatornán a sziklán keresztül. Könnyen le lehet menni a mólóról, és rövid úszás után a felszínen az alagút nyílásáig ereszkedünk le sekély sziklatömbökön, amelyekben szakállas tűzférgek és zöldkanálférgek élnek.

Itt félhomály van és keskeny, de ahogy a polcok sorát leemeljük 24 m-re, a csatorna kiszélesedik, és gyönyörű kék ​​fény árasztja el. Látszólag a végtelen láthatóság teszi ezt az első merülés élvezetévé.

A csatornából balra kanyarodunk, és követjük az algákkal borított falat, míg el nem érünk egy keskeny barlanghoz, amely mélyen behatol a sziklába, és csak megfelelő körülmények között lehet megközelíteni. Óvatosan ide-oda húzza a hullámzás, ahogy bejutok, értem, miért nem akarod ezt kipróbálni zordabb időben.

A csatorna bejáratánál egy nagy dámacsapat mobbing, itt-ott néhány fiatal papagájhal és skorpióhal is, de a növény- és állatvilág szempontjából ez a hely (és általában Gozo, ahogy a következő napokban megtudom) igazán az algák és a szivacsok kedvelőinek való.

Élénk zöld, piros és lila szőnyeg borítja a falakat, bőséges legeltetést biztosítva a helyen körbefutó maroknyi meztelen ágnak.

Másnap kora reggel visszatérünk Dwejra-ba, hogy megmerítsük a Blue Hole-t, mielőtt bárki odaérne. Amúgy alig van más búvár a környéken – Gozo búvárközpontjainak többsége télre bezárt –, de Denis nem kockáztat.

Óvatossága meghozza a gyümölcsét – megvan a helyünk magunknak, a belépés pedig döbbenetes élmény, a víz felszíne tökéletesen mozdulatlan, átadva helyét az egyik oldalon egy boltív fényességének, a másik oldalon pedig egy barlang sötétségének. Egyéb.

FELFEDEZÜK A BARLANGOT (amely mindössze 14 méterrel lejjebb és széles nyílással mindenki számára hozzáférhető), a sziklán tátongó vízszintes repedésekben megbújó angolnákat és garnélarákokat találni, mielőtt kifelé indulnának a boltíven.

Forduljon jobbra, mint mi most, és megtalálja az Azure Window romjait, amely egykor Gozo leghíresebb fényképezési lehetősége volt, de 2017 márciusa óta csak egy halom hatalmas sziklát a tengerfenéken.

A boltív tavaszi viharban bekövetkezett beomlása csapást mért a szigetre, de szerencsére a városnézés vesztesége a búvárkodás nyeresége volt – ez most egy zseniális merülőhely.

Még nem sok az élet – csak egy halvány zöld algák a napfény által kifehérített sziklákon –, de ez nem számít. A terület egy igazi labirintus az úszásokhoz, amelyek végtelen felfedezési útvonalakat kínálnak.

A Blue Hole mellett visszafelé haladva felfelé haladunk a Kéményen, 20-12 méterről szinte egyenesen felfelé, majd ismét felfelé 7 méterrel, hogy a Korallkertben találjuk magunkat. Nagyon jó móka és gyönyörű is, a folyosó falait sárga kökörcsin szegélyezi, amelyek felül a napsütésben ragyogó sárga-zöld algáknak adnak helyet. Azt tapasztaljuk, hogy a Coral Gardens védett és sekély, tökéletes kezdőknek.

Merülésünket a Blue Hole-ban fejezzük be – ismét egyedül. A biztonsági megállóban a fenti sziklákról bekukucskáló turistákat nézem, és a felszín alatt néhány apró halat sikálnak. Ha ezentúl választanom kellene minden merülést, akkor ez lenne az.

A séta vissza a parkolóba, csúszós sziklamedencék körül és a kövületekkel teli korallos mészkőbe vájt ösvényen fáradságos, de semmi ahhoz az útvonalhoz képest, amelyen a Crocodile Rockhoz – Dwejra másik merülőhelyéhez – megyünk másnap reggel. .

Belém bújva drysuit és a alsóruházat, Komolyan melegem van, mire óvatosan átkeltünk a holdszerű kiterjedésű tüskés mészkőmedencék között, és megkönnyebbülés, amikor végre beleléphetek a 20 fokos vízbe. Nem tudom elképzelni, milyen lehet ez a séta a nyár csúcsán.

Néhány percig úszunk a felszínen a Krokodil-szikla hatalmas kiszögellése felé, mielőtt leereszkednénk, hogy felfedezzük, hogy sokkal több a szikla a víz alatt, mint fent.

A bal oldalunkon tartva fokozatosan ereszkedünk le 39 méter magasra, hogy sziklákat találjunk a tengerfenéken, de semmi jele annak, hogy mennyi nagy halom lógnak itt.

Fölöttünk barracuda százai tűnnek fel hirtelen, két meredek csúcs között egy hatalmas víz alatti völgyben. A szikla puszta peremén özönlenek felénk, megkerülik a csoportunkat, mielőtt eltűnnének a sekélyebb vízben. Lenyűgöző látvány.

Néhány napos játék után Mabellel a beltenger partján, a bátyám szívesen látna néhány más területet a szigeten. Tehát egy újabb merülés után a Blue Hole-ban Denis elvisz minket a Salt Pans-hoz, ahol egy maroknyi merülőhely található, amelyek megfelelnek a különböző ízléseknek és tapasztalatoknak.

Ahhoz, hogy Marsalfornból Dwejrát elérje, be kell vezetnie Victoria városába, Gozo központjában, és ismét ki kell mennie, körülbelül 25 perces utazással, de a Sótálak csak egy rövid ugrásnyira vannak a part mentén.

A goziták a római idők óta gyűjtik be a sót a sekély medencékből ezen a gyönyörű partszakaszon. Nyáron oda kell figyelni, hogy a víz felé tartva ne lépjünk bele a serpenyőkbe, de télen ez nem probléma, így egyből áttaposunk.

A KÖVETKEZŐ NAP mindannyian visszatérünk a Salt Pans-ba, Yoji és Mabel a sziklamedencékben játszanak a napsütésben, miközben Steve és én a Double Archban merülünk Denisszel.

Maga a boltív lenyűgöző – a kékből látszik egy nagy, természetes amfiteátrum egyik oldalán –, de nem indokolja az unalmas 10 perces úszást a felszínen, hogy odaérjünk a partról.

Ha erőfeszítéseket szeretne tenni egy merülőhelyre Gozo ezen részén, spóroljon energiát a Cathedral Cave számára. Állítólag a Sóserpenyők túlsó végén van egy létra, amely a megfelelő helyre viszi a barlangot, de látogatásunk idejére elmosta, és csak tavasszal cserélik ki.

Ez azt jelenti, hogy csak 100 lépcsőn lehet lemenni a Wied il-Ghasri szurdokba, amit egy újabb 10 perces felszíni úszás követ – ezúttal sokkal festőibb környezetben.

A víz alatt a fiatal skorpióhal, a nudis és az algák szokásos keveréke, míg egyszer csak szerencsém lesz és meglátom

egy kis polip falban lévő lyukba bújva. Innentől kezdve a tengeri élővilág megy, Denis egy papucs homárra és egy svájci tehén nudiágra mutat, miközben egy tintahal lapul a barlang nyílásában.

A Katedrális-barlang a víz felett és alatt egyaránt hatalmas, teljesen igazolja a nevét. Egy kis ablak beengedi a friss levegőt és annyi fényt, hogy nem kell a fáklyánk, hogy átlássunk, és amikor visszabújunk a víz alá, hogy visszatérjünk, a barlang szája kékben fürdik.

A szurdokba való visszaúszás során a hullámok erőteljesen csapódnak a felettünk lévő sziklákhoz, az időjárási front érkezésének jele, ami azt jelenti, hogy ezen a héten ez lesz az utolsó látogatásunk Gozo híres északi és nyugati partjain.

A szurdokba való visszamászás fárasztó, de mindent megismételnék, hogy egy újabb pillantást vethessek a Katedrális-barlangra.

DÉL IRÁNYUL IRÁNYULUNK Utolsó merüléseinkre a szigeten, kipróbálva a védett Mgarr ix-Xini öblöt és a lezuhant Karwela személyszállító kompot. A roncsmerülés semmi különös – 33 méteres fedélzetével nincs elég idő a megfelelő felfedezésre egy no-deco merülés során.

Ráadásul Karwelát olyan gyakran merülnek, hogy alig van ott élet, még 12 év elmerülés után is.

Az ellenkezője igaz a tengeri rétre, amelyen áthaladunk, amikor visszatérünk a partra, ahol nem kevesebb, mint négy polipot, valamint az első hosszú orrú csikóhalomat fedezem fel.

Mgarr ix-Xini eközben a tintahalak és lepényhalak lázadásának ad otthont, lehetőséget kínál Steve-nek, hogy napokig látványos, nagy látószögű felvételek készítésével elővegye a makró objektívjét, és egy megfelelően kifizetődő hely a bátyám számára, hogy először búvárkodhasson. idő.