Ha elkapja a szemét, ráébred, hogy a színes tengeri csigák nem korlátozódnak a trópusokra – például Délkelet-Skócia is boldog vadászterület lehet a makrorajongók számára. RICHARD ASPINALL beszáll a skót Nudibranch fesztiválba
“MILYEN CSODÁLATOS OLDAL!” Lelkesedtem Jim kapitányért, aki felsegített az uszonyaimmal.
Nevetett. „A legtöbben azt mondják: „Miért foglalkoztál ezzel? Ez csak hínár, és semmi látnivaló!”
Visszaültem a padra, és elengedtem a BC-szíjamat, alig vártam, hogy a fényképezőgépem hátuljára pillantson, hátha rögzítettem valami értékeset.
A keresőben a szokásos életlen képek között és között volt néhány, ami boldoggá tett. Jim Andersonnak igaza volt – ez volt az egyik legjobb nudibranch helyszín Skóciában.
Aznap reggel elhagytuk Eyemouth-t, elhaladtunk a szürke fókák mellett, akik napjaikat a turistáknak pózolva töltik, és kimentünk a csodálatosan nyugodt tengerre.
Észak felé vettük az irányt, fel a parton a St Abb's Head-ig, ahhoz a hatalmas sziklabástyához, amely az Északi-tengerbe zuhanva csúcsok és vízmosások bonyolult sorozatává válik.
Miközben képeket töröltem, néhány búvár visszatért. – Láttad, hány Acanthodoris pilosa volt? kérdezte az egyik. Perceken belül a felszerelésük levétele után a szakértők összehasonlították a jegyzeteket, és én elvesztem.
Csalódtam volna, ha másképp lett volna. A Skót Nudibranch Fesztivál részeként egy merüléssorozat felénél jártunk, és nagyon sokat tanulnék.
Amíg a boldog-ha-színes-egyet szakaszban voltam, örültem, hogy vannak körülöttem emberek, akik meg tudták mondani, hogy pontosan mit is fotózok.
Messze vagyok attól, hogy megszállott legyek, de értem, miért olyan érdekesek ezek.
A NUDIBÁGOK VAN az óceánok legszínesebb állatai közé tartozik. Semmi sem hasonlít rájuk, kivéve talán a laposférgeket, amelyek sokunkat, a tanulásra vágyó újoncokat összezavarnak.
Talán az orrszarvúik, a „fej végén” lévő érzékszerveik kölcsönöznek nekik aranyosságot, valamint lassú mozgásuk, könnyen fényképezhető természetük. Talán egyszerűen arról van szó, hogy annyira különböznek a szárazföldi állatoktól, és emlékeztetnek minket arra, hogy a víz alatti világ milyen figyelemre méltó a felszín feletti hétköznapi életünkhöz képest.
Nem vagyok benne biztos, de teljesen meg tudom érteni, hogyan válhat különlegessé egy olyan merülés, amelyet egyesek unalmasnak találnak (nem roncs, és csak 10 m-re).
Számomra van valami varázslatos abban, hogy a fáklyám fénye egy gyönyörű színű drágakőre hullik a tipikus brit merülőhelyek homályában és hidegében.
A Skócia délkeleti partjainál elterülő vizek nem feltétlenül az első hely, ahol egy nudibranch fesztivált rendeznének. A trópusi célpontok könnyebben jutnak eszünkbe, Anilao és Lembeh csak kettő.
Tévedsz azonban, mert az Egyesült Királyság tengerei hemzsegnek az élettől és a meztelen ágaktól. Lehet, hogy nem vetted észre őket.
Egy kávé és egy kis házi sütemény mellett élveztük a nyári napsütést és a szinte lapos nyugodt tengert. Csak néhány búvártúrát tettem a világnak ezen a részén, és minden alkalommal azon kaptam magam, hogy visszagondolok a liveaboardokon élő emberekkel folytatott beszélgetésekre, akik megesküdtek, hogy nem fognak „haza” merülni.
Egy kis delfinhüvely úszott el mellette, dél felé, és az ég tele volt tengeri madarakkal: fulmars, guillemots és kittiwakes. Annyi élet. Kétségtelen, hogy egy nyári vihar tönkreteheti a terveit, de ha a körülmények jók, akkor világszínvonalú búvárkodás a küszöbön.
A Marine Quest két hajójáról, a Silver Sea-ról és a Jacob George-ról merültünk, és a csapat kifejezetten jól bánt velünk.
A helyi horgászat és a mentési búvárkodás története (a kézi forgattyús felszíni levegő utánpótlás és a sárgaréz kalapok idejében) megfelelt a családi cég búváriparra való átállásának.
FELÜLETI INTERVALLUNK véget ért, és Jim rövid eligazítást adott nekünk a fal felfedezésének és az átúszásoknak a legjobb módjáról. Ahogy ereszkedtünk, az enyém számítógép 13°C-ot regisztráltam, és mivel egy kis gázt adtam az enyémbe drysuit, legalább 15 m-re láttam! Ez kiváló láthatóság volt.
Körülöttünk a sziklákat, amelyek a fenti sziklákról lezuhantak, dús hínárnövedékek borították – a finom levelektől a hatalmas hínárnövényekig, mindegyik hatalmas, levélszerű pengét egy vastag szár és erős tartó rögzíti a sziklához.
Ebben a víz alatti erdőben rákok nyüzsögtek, magán a tengeri moszaton pedig cowry-k és kékszájú sántok legelésztek.
Meztelen ágakat is láttam. Valójában több százan voltak. Kicsit erőlködtem, hogy lássam az igazán kicsiket, nem sok millimétereseket.
Néhány fénykép elkészítése és a fényképezőgép képernyőjén való megtekintésével kiderült, hogy a közönséges Polycera quadrilineata, ideális kezdő csupasz ág, és olyan, amit korábban is láttam. Közönségesek és vonzóak, kopoltyújukon és orrszarvúikon sárga részletek találhatók. A testen négy sárga csík magyarázza tudományos nevüket.
Kíváncsi voltam, milyen gyakran hagytam el ezeket a kis karaktereket az előző merülések során? Hányszor figyelmen kívül hagytam a hínárban gazdag sekélyeket, hogy a mélybe jussak, teljesen figyelmen kívül hagyva ezt a lombos világot?
A moszattartók között a hínár zöldből dús bordóba fordult a fényképezőgépem fénye alatt, és ott tiszta fehéret tükrözve egy nagy, határozottan „bolyhos” megjelenésű nudi ág volt. Ez volt az Acanthodoris pilosa (később megtudom), ami szintén a szőrös tüskés doris köznapi neve.
Megértheti, miért preferálják a tudományos neveket a szakértők. A nagy orrszarvúak, amelyekkel „megszagolják” a körülöttük lévő világot, bolyhos nyuszi megjelenést kölcsönöznek.
Mélyebbre süllyedve és a néhol méter magasan átúszó sziklatömbök oldalait felfedezve egészen más tengeri tájhoz jutottunk.
A sziklákat halottak ujjainak tiszta fehér növedékei és nagy, színes kökörcsinfoltok borították, amelyek színben és puszta számban bármivel vetekedtek a trópusokról.
Megpillantottam valami fényeset, és kivettem egy csupasz ágat a kristálycsúcsok találó elnevezésével. Ezek gyakori és könnyen látható csupasz ágak, amelyek fáklyafényben világítanak.
A testükön lévő kiemelkedések, amelyek kopoltyúként is szolgálnak, és vékony emésztőrendszeri fonalakat tartalmaznak, élénk fehér és kék színűek.
JÓL VOLTAM a nagyobb meztelen ágak észlelésekor, de sokkal több volt hátra. A hajón a kikötőbe tartva beszélgettem Jim Andersonnal, a fesztivál szervezőjével és (Bernard Pictonnal) a Scottish Nudibranchs című e-könyv vezető szerzőjével.
Úgy tűnik, Jim nem szívesen nevezi szakértőnek, bár többet tud a 107 csuhéfajról és más tengeri meztelen csigákról, amelyeket eddig azonosítottak a skót partok körül, mint bárki, akivel valaha találkoztam.
Körülbelül öt fajt tudtam felismerni, és tudományos nevük lassan belesüllyedt a szürkeállományomba, de gyanítom, hogy én voltam a legkevésbé tájékozott ember a hajón.
Jimet 1987-ben a Seychelle-szigeteken mutatta be a meztelen ágakkal. búvármester aki listát állított össze a helyi fajokról, és vendégeket vett igénybe a példányok megtalálásához.
„Ez megragadta a képzeletem” – mondta. „Annyi állatfaj volt, amelynek létezéséről eddig fogalmam sem volt, és olyan színesek voltak.”
Jim e-könyve – mondja – jelenleg az egyetlen elérhető útmutató az Egyesült Királyság nudibranchjairól. A Picton és Morrow által készített Field Guide to the Nudibranchs of the British Isles már elfogyott, bár talán később visszatér digitális formátumban, hogy tudásunk gyarapodásával frissíthető legyen.
Itt segíthetnek a búvárok. Az olyan testületek, mint a Seasearch, segítenek a búvároknak, hogy rögzítsék a tengeri élővilág megfigyeléseit és felvételeit, majd a rekordokat hozzáadják a fajok elterjedésének nemzeti adatbázisaihoz.
Számos tengeri faj, köztük a meztelen ág térképét tekintve látható gócpontok láthatók. Ez azonban egyszerűen az adott helyeken végrehajtott merülések számát tükrözi.
A partvonal egész szakasza csodálatos élőhely lehet a meztelen ágak és más fajok számára, és egyszerűen senki sem rögzített még ilyet.
Másnap újabb perzselés volt, és ahogy elhagytuk a kikötőt, a fagylaltárusok ujjongva dörzsölték a kezüket. Ismét észak felé haladva felfedeztünk néhány csodálatos nevű helyet: Conger Reef, Craig és végső célunk, Skelly Hole. Azt hiszem, a legjobbat a végére mentettük.
Elhatároztam, hogy lefényképezek néhány kisebb meztelen ágat. Jól tettem a nagyobb példányokat, de tisztában voltam vele, hogy néhány búvártárs talált aprókat, amelyek a jó látásúak számára olyan csinosak, mint nagyobb unokatestvéreik.
„Ez lehet az én esélyem” – gondoltam, miközben Jim óvatosan manőverezte a csónakot a hosszú sziklaszakaszok között, amelyek kifutottak a tenger felé. Úgy képzelem, nem olyan hely, ahol duzzadt merüléssel kell merülni, mivel a helyi geológia egy védett hely szűk bejáratát jelentette, amelyet magas sziklák vesznek körül, ahol zajos tengeri madarak ezrei élnek.
Ahogy leereszkedtünk a 15 méter körüli jelzéshez, a lekerekített kavicsokból álló tengerfenék átadta helyét a hínárral borított szikláknak. Egy kis polip úgy tűnt, alig várt, hogy elkerüljön engem.
Egy pillanatra elbizonytalanodtam a lekerekített sziklákon, amelyek egyforma méretűnek tűntek, mielőtt rájöttem, hogy ezek a fenti kolóniákból származó guillemot tojások üres héjai.
Talán a műtrágya volt fentről, de a hínár itt még dúsabbnak tűnt, mint valami őskori erdő. A víz fénye és tisztasága kiváló volt, és áram nélkül ismét a tengeri moszatra tudtam összpontosítani.
Megerősödve megöregedett szemeimet ki tudtam venni valamit, ami egy meztelen ág lehetett. Rengeteg lövést adtam le, és ott volt egy 4 vagy 5 mm hosszú lény, aki a hínárleveleken nőtt hidroidokkal táplálkozott. Nekem csak akkor volt rendesen látható, amikor kinagyítottam a képét az LCD képernyőn. Szükségem volt egy jobb kontaktlencsére.
MAGAMNÁL KÜCSENEK és tudatában annak, hogy sokkal több meztelen ág van körülöttem, mint azt valaha is elképzeltem, a haverommal kicsit kijjebb indultunk.
Láttam, amint fáklyájával megvillant valamire, és ahogy uszonyosra fordultam, és még egyszer megfeszítettem a szememet, egy ibolya rózsaszín csík látszott rajta; Volt egy Flabellina pedata, amit le kellett lőnem.
Aztán nem sok centiméterrel arrébb egy apró barna folt mutatta meg magát, hogy egy gyönyörű kis lény, apró kék foltokkal az oldalán. Az Aegires punctilucens egyike azoknak a neveknek, amelyek semmit sem jelentenek, amíg meg nem tanulod, ahogyan én is, hogy a punctilucens azt jelenti, hogy „fényfoltos”, vagy valami hasonlót ehhez a fordításhoz.
Két további faj hozzáadása a listámhoz nagyszerű módja volt a merülés befejezésének. Körülbelül 50 percet értünk el, és kicsit hideg volt. Több mint 100 bar maradt a 15 literes hengeremben, és egy memóriakártyám, amin 20 körüli nudis volt.
A haverom is örült, hogy visszatért a felszínre, hiába maradt benzinünk, ezért felküldtem a DSMB-met.
Ahogy felnéztem, láttam valamit a vízben – valami elrepült mellette.
Rengeteg guillemot volt, akik megfelelő pingvinlenyomatokat tettek, miközben „repültek” a víz alatt körülöttünk. Élveztem a biztonsági megállókat óceáni fehérhegyekkel és delfinekkel, de soha nem a madarakkal. Ez volt a tökéletes befejezése egy nagyszerű hétvégének.
• A 2018-as Skót Nudibranch Fesztivál várhatóan június közepén kerül megrendezésre, pontos dátumokkal. Nézze meg a Marine Quest webhelyét, a marinequest.co.uk címet
Megjelent a DIVER 2017 szeptemberében
