„Kétféle ember létezik – azok, akik tisztelik és csodálják a cápákat, és akik nem.” JULIE ANDERSEN búvárkarrierje után öt évvel véletlenül találkozott egy kalapácsfejjel egy biztonsági megállóban. Kevesen hagyják el a sikeres vállalkozásokat, hogy az óceánok iránti szenvedélyt űzzék, és elvállalják a bolygó egyik legnehezebb PR-munkáját. Megosztja gondolatait Steve Weinmannel a Shark Weekről, a kedvenc cápákról, arról, hogy mi viszi át a sötét napokon és még sok minden másról (hosszú olvasmány)
Lásd még: A Shark Angels kalapács alá helyezte a búvártúrákat
Julie Andersen messze a tengertől, Chicagóban született és nőtt fel. „De én a vízben nőttem fel… Az a gyerek voltam, aki mindig tóban, folyóban vagy patakban úszott, és lelkesen lesett a tenger fenekére, hogy véletlenül találkozhasson valamiféle tengeri élőlénnyel” – mondja.
„Kifogtam a guppikat, és üvegekbe tettem házi kedvenceimként, megszállottan minden vízi dolognak. A „sellők” hosszú sorából származom – néhány kedvenc gyerekkori emlékem a nagyapám és apám körül forog, amikor egy délutánt úszkálnak a házunk melletti tóban.
„Amíg nem találkoztam eggyel, féltem a cápáktól – mint mindenki más. Gyerekként „Jaws”-t játszottunk a medencében, és szinte biztos voltam benne, hogy egy fehér cápa kiúszik a medenceszűrőn. Egészen addig, amíg az első igazi interakcióm egy sorsdöntő napon egy pörölyfejű cápával fejlődött ki bennem a cápák iránti csodálatos elismerés és csodálat.
„De tisztázzuk, először majdnem lenyeltem szabályozó! Azonnal megteltek az agyam véres jelenetei abból a filmből, amely gyerekkoromban kísértett.”
A fiatal Julie nemcsak helyben, hanem néhány „elég elképesztő” helyen is vízre tudott szállni. „Emlékszem, amikor az újonnan búvárvizsgával rendelkező apám fölött sznorkeleztem Bonaire-ben, és azt kívántam, bárcsak én temethetném az orrom egy korallfejbe!” emlékszik vissza.
„Tehát amint tudtam, 1995-ben elkezdtem búvárkodni – apám volt az asszisztensem oktató. A Chicagótól északra fekvő hideg vizekben egy sötét kőbányába igazoltak, és majdnem elhatároztam, hogy soha többé nem merülök!
„De egy éven belül az egész családom megkapta a bizonyítványt – először apám, aztán én, aztán a bátyám, aztán anyám, aki rettegett a víztől.
„Később ez vált egy felnőtt család számára arra, hogy megosszon valami különlegeset, és együtt jártuk be a világot – Belize, Thaiföld, Burma, Hawaii, Tahiti – felfedeztük az óceánt. Most, hogy elvesztettük anyámat, ezek maradnak a legjobb emlékeim.
„Abban a percben, amikor a felszín alá süllyesztettem a fejem, az életem örökre megváltozott. Életem minden jelentőségéért a búvárkodást köszönhetem – a kedvenc emlékeimtől és karrierutamtól a legjobb barátaimig és a számtalan kalandig világszerte. Ez a kék pillanat megpecsételte a sorsomat, hiszen nemcsak szenvedélyemet fedeztem fel, hanem célomat is.
„A búvárrá válás nemcsak egy olyan világot nyit meg, amely hihetetlenebb, mint a legmerészebb álmai, hanem elképzelhetetlen módon megváltoztatja az életét. Soha nem gondoltam volna, hogy a cápákhoz fogok dolgozni, de minden búvár új szemmel látja kék bolygónkat, és az óceánok változásának nagykövete lesz.”
Lenyűgöző lény
A korai sznorkelezési és búvárkalandokra Julie-nak sokáig kellett várnia a kvalifikáció után, mielőtt szembekerült egy cápával.
„Semmi sem volt olyan varázslatos, mint az első igazi cápával való találkozásom, amely öt évvel azután történt, hogy megkaptam a bizonyítványt. Egyedül Hawaii-on egy biztonsági megállón, élvezve az utolsó pár pillanatot a víz alatt, hirtelen olyan érzésem támadt, hogy nem vagyok egyedül.
„Balra néztem, és nem távolabb, mint 6 lábnyira tőlem egy gyönyörű csipkés kalapács volt. Aztán rájöttem, hogy ez a cápa, bár nagyobb nálam, jobban fél tőlem, mint én tőle.
„Lélegzet-visszafojtva annak az állatnak a szemébe nézve, akitől félni tanítottak, életet láttam – nem egy hideg, kegyetlen pillantást. Ez a lenyűgöző lény példája volt mindarnak, ami szép és tökéletes ezen a bolygón, a természet rendkívüli erejét. Létfontosságú emlékeztető arra, hogy mit kell tisztelnünk és védenünk. Azon a napon a kalapácsfej megpecsételte a sorsomat.”
Julie Andersen üzletet és marketinget tanult a Miami Egyetemen, és 1999-től nyolc évig saját építését töltötte. digitális luxusmárkák marketingügynöksége.
2007-ben megalapította a Shark Savers non-profit természetvédelmi szervezetet, majd a következő évben a Shark Angels-t, marketinges szakértelmét a cápák javára fordítva. Eladta vállalkozását, bár hamarosan megtalálta a Built By Wildmant is, hogy segítsen más nonprofit szervezeteknek eljuttatni üzeneteiket.
Más cápatámogató testületeket is alapítana, például a Fin Free-t és a néhai Rob Stewarttal együtt a United Conservationists-t. Marketing szakértelmét a búvárgyártás területén is alkalmazta szabadúszóként, és négy évig a Scubapro globális marketing igazgatója volt.
2021 végén, miután két éven át szerződésben dolgozott a PADI Worldwide-dal, kinevezték a PADI Worldwide globális igazgatójának, márka- és PR-igazgatójává, és azt mondja, hogy ebben a szerepében arra összpontosít, hogy minden korosztály számára inspirálja az embereket a kalandok keresésére és az óceán megmentésére. .
„A szenvedélyem egyben a célom is – és elég szerencsés vagyok, hogy a PADI, a Shark Angels és a PADI AWARE ereje támogatja ezt a küldetést” – mondja. Ma a tenger mellett van, San Diego-ban. „Szerencsés vagyok, hogy egy csodálatos helyen élek, ahol cápákat láthatok. Déli partvidék Kalifornia kalapácsfejűek, makosok, kékcápák, fehércápák, cserlőcápák és ne felejtsük el, az imádnivaló leopárdcápák is.”
Julie egyik vagy másik szerepében részt vett néhány rendkívül befolyásos cápakampányban. Arra a kérdésre, hogy válassza ki azokat, amelyekre a legbüszkébb, a lista csak megy tovább…
„A cápauszony illegális anyaggá tétele több mint 160 millió ember számára a Fin Free segítségével az Egyesült Államok több államában, valamint Saipanban és Guamban… azzal a csapattal együttműködve, amely éppen Kanadában betiltotta az összes cápauszony importját és exportját – Az első ország, amely ezt tette… olyan kínai hírességekkel dolgozott együtt a pekingi olimpia idején, mint Yao Ming, hogy csökkentse a keresletet…
„Több ezer órányi oktatás biztosítása, több százezer gyerekkel való együttműködés, hogy hangot adjunk nekik, hogy kiálljanak a jövőjükért… segítünk a világ legnagyobb cáparezervátumának felépítésében… hatékony média létrehozása A cápa és a Shark Week… embereket vonni a vízbe cápákkal… Büszke vagyok mindenre – különösen azért, mert olyan sokféle természetvédelmi megközelítést alkalmaz” – mondja.
„Az idei év fontos a cápák számára, hiszen a CITES történetének legjelentősebb cápajavaslata szilárd támogatással kerül szavazásra. A Panama által előterjesztett és az EU által támogatott javaslat célja, hogy a cápauszony-kereskedelem nagy részét első ízben a fenntartható kereskedelmi korlátozások alá vonják, több mint 50 rekviem cápafaj védelmével.
„Mind a PADI AWARE, mind a Shark Angels kiegészítő kampányokkal támogassa ezt a mérföldkőnek számító jogszabályt oktatással, helyi fellépéssel, tudatosítással és a szenvedélyesek aktivizálásával világszerte. A cápák és az óceánok számára monumentális lenne szerepet játszani az összes rekviemcápafaj védelmében.”
Ő is „rendkívül izgatott” a Shark Angels U elindítása miatt, amely program a természetvédők következő generációjának felkeltésére összpontosít. „Fiatal öko-hősöket fejlesztünk és mentorálunk, összekapcsoljuk és felhatalmazzuk őket, és végső soron első kézből szerzett tapasztalatainkon keresztül szemléltetjük, hogy a szenvedélyed összekapcsolása a szakmáddal hihetetlen, céltudatos élethez vezet.
„A PADI szemszögéből pedig nagyon örülök, hogy a PADI AWARE-ral együttműködve 2023 áprilisában elindíthatjuk a legnagyobb globális cápaszámlálást, amely lehetőséget biztosít a búvároknak és a nem búvároknak, hogy közvetlenül részt vegyenek a cápavédelemben.”
Jelentős pusztítás
Sok eredmény; sok nagy projekt van folyamatban – azon tűnődöm, hogy Julie elérhette volna-e azt, amije van anélkül, hogy rendelkezett volna ilyen szakmai háttérrel.
– Nem hiszem – mondja. „A legtöbb tevékenységem abból áll, hogy marketing- és PR-készségeimet használom a cápákról szóló pozitív imázskampány érdekében, és felismerem, hogy a média milyen fontos szerepet játszik kollektív gondolkodásmódunk befolyásolásában.
„Nagyon részt vettem olyan produkciókban is, amelyekben a cápák pozitív színben szerepelnek. Búvárként és az óceánok szerelmeseként személyesen is szemtanúja voltam annak, hogy sok olyan dolog, amit nagyon szeretek, jelentős pusztítások történtek – beleértve a cápákat is. És amikor meg akartam csinálni valamit, rájöttem, hogy ez nem olyan egyszerű, mint kellene.
„A cápákról való tanulás, mások oktatása, a figyelemfelkeltő eszközök fejlesztése és a megfelelő dolgok kiválasztása, amelyekre összpontosítani szeretnének a változás érdekében, mind nehézkesek és kihívásokkal teliek voltak.
„A marketinges előéletemmel hittem abban, hogy a média képes változtatni ezen kérdés – amit láthatóan senki sem használt ki. A médiát akartam használni a munkához mert, nem cápák ellen. És nem volt egyértelmű, globalizált mozgalom, amelyhez csatlakozna. Arra gondoltam, hogy léteznie kell, és így született meg a Shark Angels.”
Rámutat a PR-kampányok bizonyított hatásaira egy másik veszélyeztetett tengeri lény vagyonának növelésében. „A tömeges kihaláshoz közeledő bálnáktól féltek és megvetettek. Aztán a média kedvenceivé változtatták őket – és következett a konzerválásuk.
„Számomra kétféle ember létezik: azok, akik tisztelik és csodálják a cápákat, és akik nem… egyszerűen azért, mert nem rendelkeznek minden információval. Itt jön be a marketing és a PR.
„Mondd ki azt a szót, hogy „cápa”, és ez a legtöbbben ősi félelmet kelt. A cápákat rosszul ábrázolták emberevő szörnyetegeknek, amelyek nemcsak kollektív ijedtséget váltanak ki, hanem gyakran mélyen gyökerező gyűlöletet is.
„Hiszem, hogy a tolerancia és a megértés a neveléssel kezdődik. Nem akarunk megvédeni vagy megmenteni valamit, amitől félünk, és ha a cápákról van szó, a félelem nagy része teljesen alaptalan.
„Ezért szeretek gyönyörű képeket készíteni, tiszteletteljesen kommunikáló cápákkal, amelyek: megragadják a figyelmet, leállítják a végtelen görgetést, megkérdőjelezik az észleléseket, és remélhetőleg beszélgetést kezdeményeznek. A vizuális média egyetlen képben képes változást előidézni – és nincs jobb módja ennek megosztására, mint a közösségi média.
„Cápangyalként és a PADI globális márkaigazgatójaként az a küldetésem, hogy az emberek cápáktól való félelmét – a megőrzésük egyik legnagyobb problémáját – a PR és a média segítségével bűvöletté változtassam. .
„És akkor ezt az elismerést a lehető legtöbb ember számára szenvedélyré és végső soron cselekvéssé szeretném váltani. Mert valljuk be, a cápáknak minden segítségre szükségük van.
„Ezzel változást indítunk el az óceánok, bolygónk és egymás számára. Az innovatív oktatás, az állampolgári tudomány és az érdekérvényesítő programok erejének nagyrészt PR-on és médián keresztül történő hasznosításával nemcsak perspektívát válthatunk, hanem a gyűlölködőket aktivistákká változtathatjuk, eszközöket és közösségi támogatást biztosítva számukra, hogy megvédjék, amit szeretnek.
„És őszintén szólva számomra nem csak a cápákról van szó. A cápa újragondolásával és a párbeszéd megértésre, toleranciára és tiszteletre cserélésével remélem, hogy ezt a fajok közötti kedvességet ki tudjuk terjeszteni egymás felé.”
A búvárok tanúi
Tétlen felvetésem, miszerint a búvárok fennállt annak a veszélye, hogy túlságosan is megszokják a cápapárti érveket, egészen a fáradtságig, rövidre nyúlik. „Soha nem találkoztam apatikus búvárral, különösen, ha cápákról van szó” – mondja Julie. „Szerintem a búvárok hihetetlenül szenvedélyesek és támogatják az óceánok védelmét. Ha egyszer megláttad a lenti világot, nem tehetsz mást, mint hogy beleszeretsz, és teszel valamit, hogy megvédd.
„Búvárként első kézből lehetünk tanúi a pusztításnak – és különleges kapcsolatunk van a cápákkal. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy újra feltaláljuk a természetmegőrzést és a kollektív megközelítésünket, olyasmivé téve, ami befogadó, reményteli, gyakorlatias és kifizetődő a folyamatban!
„Ez az, amit a Shark Angels és a PADI AWARE is csinál a maga, egymást kiegészítő módon.”
A fiatalabbaknak rengeteg saját problémájuk van, de Julie észrevett-e generációk közötti változást a tengervédelemmel kapcsolatos attitűdökben? „A természetvédelem számos különféle formájával foglalkoztam, a nyílt tengeren járőrözéstől a problémák dokumentálásáig, a tudományos tanulmányokban való részvételtől a törvényhozásig. De számomra a legteljesebb munka a változást előidézők következő generációjával való együttműködés.
„Hiszem, hogy a fiataloknak hatalmas hangja van – és ereje: a Shark Angels ezt kívánja elősegíteni. Erőfeszítéseink nagy részét a cápavédelemre összpontosítjuk a cápangyalok új generációjának kifejlesztésével szerte a világon.
„Ha fiatal változást előidézőkkel dolgozunk, összekapcsoljuk őket és tápláljuk szenvedélyüket, sokkal több gyermeket inspirálhatunk a pozitív, eredményorientált természetvédelemben való részvételre – miközben építjük az egymás, más fajok és bolygónk iránti kedvesség szellemét.”
Julie szerint a hatás már érezhető volt: „Az első cápangyalaink jó úton haladnak afelé, hogy változást idézzenek elő a tengerbiológia, a környezetvédelmi törvények és a média érdekképviseletén keresztül.
„A fiatalok olyan hihetetlen aktivisták, mert nem korlátozzák magukat azzal, hogy azt feltételezik, hogy álmaik nem valósulnak meg, nem oktatják ki magukat a változásból, mert az túl nehéz, és biztosan nem veszítették el a vonzalmat és a szeretetet. a természeti világról, amellyel mindannyian velünk született.
„Tökéletes példája vagyok annak, aki szenvedélyét a tehetségével ötvözte, hogy egy kicsit jobbá tegye a világot. A fiatalok könnyen felismerik – ha megfelelő példaképeket, bátorítást és támogatást kapnak –, hogy ők is megtehetik ugyanezt, akár a cápák, akár a helyi közösségben élő hátrányos helyzetű gyerekek a szenvedélyük.
„Szeretem, amikor a gyerekek – sokkal korábban, mint én – ráébrednek, hogy az orvosokká és ügyvédekké váláson túl a lehetőségek egész világa van (bár ezekre is szükségünk van!), és saját szemükkel látják, hogy ugyanaz a kalandos élet, ugyanaz a cél és ugyanaz a beteljesülés vár rájuk is.
„Csak valakire van szükségük, aki segíti a szenvedélyüket, és elhiteti velük, hogy bármi lehetséges… mert őszintén szólva az.”
Cápa hét
Azért beszélünk erről az időpontról, mert ez a Shark Week, a Discovery Channel nagy sikerű tévéműsorainak éves folyama. Ugyanezen a napon sok szenzációs szalagcímet láttam az egyik műsor előzetesében, amelyek arról szóltak, hogy egy nagy fehér cápa beletört egy műanyag nézőketrecbe, és a benne lévő cápaszakértőt a nyílt tengerbe dobta.
Számomra az volt a legszembetűnőbb, hogy a szakértő egyáltalán nem járt rosszul a tapasztalattal, de ha Julie Andersen célja az, hogy a cápáktól való félelmet elbűvölje a nyilvánosság előtt, hogyan gondolja, hogy a Shark Week, amelyen minden évben felbukkan, ezzel passzol. célkitűzés?
„A cápafilmek és -műsorok nagyszerűek lehetnek – és gyakran meglehetősen problémásak is – a cápák számára” – mondja. „Ez egy összetett téma, amely minden bizonnyal még a cápavédő közösséget is sarkítja, és minden olyan beszélgetésben, amely az előnyökről és hátrányokról vitatkozik, mindig előkerül a Cápahét.
„Az biztos, hogy a Shark Week egy cápa életének és valódi viselkedésének csak egy nagyon kis részét mutatja be, és gyorsan hibáztatható a kollektív félelmeink folyamatos erősödéséért. Szerintem ez nem ilyen fekete-fehér.
„Végül boldog vagyok, hogy egy egész hetet annak az állatnak szentelek, amelynek védelméért oly keményen dolgozom. Ilyen tudatosság nélkül nem lehet PR-kampányokat létrehozni. Míg a Shark Week néha megerősíti a cápákkal kapcsolatos mítoszokat, arra is ráveszi az embereket, hogy a cápákról beszéljenek, és kritikus párbeszédet kezdjenek – amit cápavédőként folytathatok.
„Cápaimádóként a cápák egy másik oldalát szeretném megmutatni – hogy segítsek az embereknek többet tanulni, még jobban érdeklődni, és remélhetőleg maguk is cápaimádókká váljanak. Végtére is, a cápák esélytelenek – az el nem énekelt hősök, akiket mindenki gazemberré tett, és szeretnek utálni.
„Nem hiszem, hogy a válasz olyan leegyszerűsítő, mint a „Ban Shark Week”. A Shark Week azért létezik, mert van közönsége, aki látni akarja. Sok fiatal természetvédővel is beszéltem, akik a Cápahét elbűvölését értelmes cselekvéssé változtatták.
„Évekig próbáltam petíciót benyújtani a producerekhez, támogatást gyűjteni a nagyobb természetvédelemért, a valósághűbb műsorokért, a nagyobb egyensúlyért. Aztán rájöttem, dolgozhatok ezekkel a műsorokkal… vagy ellenük. Azért választottam a részvételt, mert ez egy hihetetlen platform a cápák valódi valóságáról, az ökoszisztémában betöltött fontosságukról és a rájuk váró problémákról való beszélgetésre.
„Azért csinálom, mert örülnék, ha a Shark Week minden nézője pozitív tettekre fordítaná a cápák iránti rajongását – és legalább egy dolgot megtenne a cápák – és vizes otthonaik védelmében.
„Mert az igazság az, hogy minden egyes embernek megvan az a hatalma, hogy változást idézzen elő. A kis változtatások összeadódnak, és együtt változást hozhatunk. Megtapasztaltam, szemtanúja voltam, és még abban a megtiszteltetésben is volt részem, hogy újra és újra táplálhatom.
„Tehát, minden évben részt veszek a Cápahéten – arról beszélek, hogy mi a lenyűgöző a cápákban, miért van szükségük védelemre, mennyire félreértik őket, és természetesen azokról a végtelenül csekély kockázatokról, amelyeket jelentenek számunkra.
– Úgy értem, kiszállnál egy szafari dzsipből a Serengetiben, oroszlánok mellett? Nem esély. De az emberek szerte a világon minden nap biztonságosan bejutnak a vízbe cápákkal, és a világ egyes részein az emberek és a cápák békésen egymás mellett élnek – beleértve a gyerekeket és a cápákat is.
„Szerencsére a felelős produkciós cégeknek köszönhetően, akikkel együtt dolgozom, a kérdések egyre inkább a természetvédelemre irányulnak, mivel a közönség is rájön, hogy a cápákban többről van szó, mint pusztán a véren és a fogakon. És még arra is lehetőséget kapok, hogy mindenkit megkérjek, tegye meg a részét a cápák megmentéséért – elvégre nincs cápa, nincs Cápahét.”
Machetét hordozó férfiak
Julie Andersen cápák védelmére irányuló küldetése gyakran hozta őt veszélyes helyzetekbe, bár a fenyegetést természetesen nem a cápák, hanem az emberi ellenfeleik jelentették.
„Mindenki mindig azt mondja: „Jaj, dolgoztál már a víz alatt cápákkal, biztos őrült vagy, vagy acél idegeid vannak.” Az igazat megvallva, biztosan voltam gyötrelmes helyzetekben – de nem a víz alatt. A titkos munka volt nehéz – és az emberek, akikkel foglalkoztam, sokkal veszélyesebbek voltak, mint a cápák.
„Machetét cipelő férfiak kergettek el a strandokról, az illegális állatkereskedelmet védők erőszakkal „kikísérték” az országokból, illegális gyári halászhajókra szálltam fel egyetlen fegyvertelen tiszttel, aki utasított, hogy ne hagyjam el a hídról. hajó, mert attól féltem, hogy megölnek, és többször is veszélybe kerül az életem.
„A dolgok rosszabbra fordultak a cápakereskedelemben, és miután megkaptuk a cápákat sújtó súlyos problémák bizonyításához szükséges felvételeket, amelyek regionális, nemzeti és globális jogszabályokat kényszerítenek a cápák védelmére, figyelmemet a megőrzés más formáira fordítottam. amihez jobban alkalmas vagyok a valódi változásra.
„A cápatermékek hihetetlenül jövedelmező piaca minden más tényezőnél jobban ösztönzi a cápák lemészárlását. Ezt a kihaló kereskedelmet, amely tele van kapzsisággal és korrupcióval, gyakran az illegális kábítószer- és fegyverkereskedelemhez hasonlítják, mivel ezek mindegyike tele van gyilkosságokkal, kartellekkel és több millió dolláros üzlettel.
„És szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen mindháromban ugyanaz a terjesztési infrastruktúra és bűnözők vesznek részt. A családjuk élelmezésén őrjöngő halászok semmiben sem állnak meg, hogy csónaknyi cápát hozzanak haza, és a végletekig sodorják őket, bár csak néhány ember – nagykereskedők és közvetítők – élvezi a hasznot, hihetetlen költséggel. a többiek."
Julie több száz órát töltött cápákkal búvárkodva, és a búvárok kevésbé fognak meglepődni, mint a legtöbben, amikor azt hallják, hogy „a vízben töltött időm során soha nem éreztem, hogy cápa fenyegetne – még fehér cápával sem. egy ketrecen kívül.
„Búvárként kritikus felelősséget vállalunk, amikor cápákkal lépünk a vízbe” – hangsúlyozza. „Mindig a legnagyobb körültekintéssel kell eljárnunk, hogy ne vállaljunk meggondolatlan kockázatot. Ez nem azt jelenti, hogy egyetlen uszonyrebegéssel is megharaphatunk egy cápát, vagy hogy a cápák alapvetően veszélyesek. Azonban az a néhány alkalom, amikor valaha is tanúja voltam egy lehetőségnek kérdés, ez a búvár figyelmetlensége miatt történt.
„És nem engedhetjük meg magunknak, hogy hibázzunk a cápákkal. Nem azért, mert megesznek minket, hanem azért, mert rendkívül felelőtlen dolog hozzájárulni a cápák téves felfogásához. Az egyébként hihetetlen élmény gyorsan elrontható.
„Bár ezek az incidensek rendkívül szokatlanok, és a búvárnak a legrosszabb esetben is csak néhány öltésre van szüksége, hihetetlen rossz szolgálatot tesznek a cápáknak. Senki sem áll meg, hogy megkérdezze a búvárt – azt feltételezik, hogy a cápa a szörnyeteg.
„A gondatlan, elkerülhető cselekedetek gyorsan kontrollálatlan túlreakcióba torkollhatnak – a selejtezéstől a helyi cápamerülés végéig.”
Arra sem akar utalni, hogy a cápákkal való búvárkodáshoz különleges készség vagy tehetség szükséges. – Éppen ellenkezőleg, bárki búvárkodhat cápával. Sőt, remélem, hogy igen. De tartozunk önmagunknak, a cápáknak és az általuk megőrzött óceánoknak, hogy tájékozottak és képzettek legyünk – így megvédjük azokat a helyeket, ahol a cápák még mindig virágoznak, nem is beszélve arról, hogy továbbra is képesek vagyunk búvárkodni velük ezeken a helyeken.”
A cápa búvárok felelősségét szem előtt tartva a Shark Angels megírta saját bevált gyakorlatait, míg a PADI AWARE felelős cápa- és rájaturizmus irányelveket készített.
Kanárik a szénbányában
Ahogy a bolygó változik, úgy változik a csökkenő cápapopuláció is. „Valójában olyan keveset tudunk; még mindig tanulunk az óceánok éghajlatunkban, légkörünkben és bolygónkban betöltött fontos szerepéről, még mindig kutatjuk mélységeiket, és még mindig felfedezzük lakóikat” – mondja Julie. „És ahogy lassan építjük tudásbázisunkat, az ember által vezérelt jelenségek, mint például a szennyezés, az élőhelyek pusztulása, a globális felmelegedés és a túlhalászás pusztítják tengereinket – és mindazt, ami benne lakozik.
„Sajnos a cápákra, mint csúcsragadozókra ezek a dolgok hatással vannak. Gyakran gondolok rájuk, mint „kanárik a szénbányában”, mivel annyira megszállottan vagyunk a viselkedésük miatt. Szinte minden cápával kapcsolatos tanulmány, esemény és viselkedés hírt generál, amely több évtizedes dokumentációként szolgál. Egyszerűen nem tudunk betelni a cápákkal kapcsolatos történetekkel, és még a regionális cápákkal kapcsolatos hírek is globálisan terjednek.
„Tehát bár sok más faj is érintett, az a tény, hogy a cápák uralják a médiát és a popkultúrát, nagyon ráhangolódunk az éghajlatváltozás rájuk gyakorolt jelentős hatásaira. Egyszerűen keressen egy Google hírkeresőt, és több tucat friss, releváns cikket talál a világ minden tájáról, Egyiptomtól az Egyesült Államokig és Dél-Afrikától Ausztráliáig.
„Ahogy azt látjuk, hogy a melegebb vizek sokkal északabbra nyúlnak, ez azt jelenti, hogy a cápák táplálékforrásai és maguk a cápák is kiterjesztik elterjedési területüket, míg mások megváltoztatják kedvenc táplálékukat, vagy akár a vadászok helyett a vadászottak felé fordulnak.
„Már most is tanúi vagyunk a táplálékhálózat trofikus változásainak, az óceáni áramlatok eltolódásának és a hőmérséklet-változásoknak, amelyek hatással vannak a vándorlásra és az időzítésre, sőt alapvető változásoknak a biológiájukban is. Egy dolog biztos, a cápák viselkedése megváltozik.
„Ez azért van, mert a zsákmányuk eltolódik – és bizonyos esetekben eltűnik –, az óceán hőmérséklete változik és felmelegszik, vagy azért, mert megzavarjuk kényes egyensúlyukat? Tudományos bizonyítékok vannak mindháromra."
Fárasztó küzdelem
Kíváncsi vagyok, vajon Julie-nak vannak-e olyan pillanatai, amikor a cápák védelmére irányuló küldetése túlságosan felfelé ívelő küzdelemnek tűnik. – Igen – válaszolja –, mert a terepen dolgoztam, és éveket töltöttem titokban a szívszorító pusztítás dokumentálásával.
„Sétáltam 7,000 véres cápa között, amelyek egy japán tonhalhalászaton landoltak, a mellmagasságú cetcápauszonyok között válogattam egy több százezer uszonytól hemzsegő kínai bevásárlóközpontban, és néztem egy éhező halászfalut Indonéziában. bébi cápái – mindössze két év alatt megtizedelték a populációt. Lehetetlen nem hagyni, hogy ezek a dolgok eljussanak hozzád.
„Mindenre úgy emlékszem – még a rothadó cápa szörnyű szagára is –, mintha tegnap lett volna. De ezek a sötét napok olaj a folytatáshoz. És emlékeztetem magam, hogy három nagyon fontos igazságot tanultam meg az utam során.
„Először is, a cápák nem azok a szörnyek, akiknek ábrázolják őket – és égetően szükségük van a segítségünkre, hogy ezt megfordítsák. Másodszor, határozottan van mitől tartanunk – attól, hogy gyorsan kihalnak. Éppen ebben a pillanatban egy fordulóponthoz értünk, és a cápák jövője, valamint a sajátunk a közös kezünkben van.
„De a harmadik, és a legkritikusabb tanulás az egyetlen ember tud változást előidézni. Nem minden sivár – azt is láttam, hogy egyetlen ember képes változást előidézni.
„Egy hatéves Luke-tól Torontóban, aki három nap alatt 1000 aláírást kapott egy petíción, egy 10 éves Thomas-ig, aki Fin Free Floridát vezeti, egy távoli faluban élő gyerekekig. A Fidzsi-szigetek visszaveszi a zátonyait, és folyamatosan inspirálok.
„És akár hiszed, akár nem, reménykedem. Ha ők megtehetik, mi biztosan megtehetjük. A cápák őrangyalává bárki válhat – és biztosan nem kell olyan búvárnak lenned, mint én.
„Tudjon tájékozódni a kérdésekről, majd tegyen lépéseket. Lobbizz a védelmükért, szavazz a pénzeddel, önkénteskedj egy tengeri természetvédelmi szervezetnél, oktasd az embereket a tévhitekre, olvasd el a címkéket és győződjön meg arról, hogy tudtán kívül nem vásárol cápatermékeket, ússzon cápákkal, hogy bebizonyítsa értéküket… bármit is tesz, csak részt venni.
"Végül is ez nem csak a cápákról szól, hanem az óceánokról és a közös jövőnkről."
Élelmiszer a léleknek
Új PADI-szerepében Julie azt mondja, hogy elragadtatta a média érdeklődése a cápák új megvilágításában.
„Önző módon szeretem elvinni az embereket, hogy először találkozzanak cápákkal – az újságíróktól kezdve a hírességeken át a gyerekekig. Annak a pillanatnak a szemtanúi, amikor megtörténik a váltás – amikor rájönnek, hogy mindaz, amit mondtak nekik, nem állhat távolabb az igazságtól – táplálék a természetvédő lelkének!
„Persze, különleges kapcsolatom alakult ki a cápákkal. Megtanultam szeretni őket – minden bizonnyal azokat, akiket a „legveszélyesebb” feltételezett emberevőknek neveznek. Egyre több nem búvár érdeklődik ugyanabban az élményben – félelmét is lenyűgözve.
„De még azok is, akiket nem érdekelnek a cápával való találkozás, szeretnek többet megtudni, mert rájönnek, milyen fontos és kényes az egyensúly a mi világunkban. Szeresd vagy utáld őket, feltétlenül szükségünk van cápákra ezen a bolygón. Csúcsragadozóként a cápák rendkívül fontosak az óceán törékeny egyensúlya szempontjából.
„A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy a cápák regionális kiirtása katasztrofális hatásokat okozhat a tápláléklánc lejjebb lejjebb, beleértve az értékes halászatok összeomlását és a korallzátonyok pusztulását.
„A cápapopulációk zuhanásával azt az ökoszisztémát kockáztatjuk, amely több száz millió ember számára biztosít élelmet és jövedelmet, termeli a légkör oxigénjének felét, és az egyik legjobb természetes védekezőeszközünk a globális felmelegedés ellen, és több szén-dioxidot távolít el az összesből. az esőerdők együtt.
„A természetben nincs semmi extra. Ezt mindenki megérti, akivel beszélek, az ötévestől a százévesig!
Vajon Julie-nak van helye egy adott cápafaj számára? "Szeretem a cápákat, időszak! A dél-afrikai imádnivaló endemikus macskacápáktól az ikonikus nagy fehérekig a cápák egyszerűen hihetetlenek. Íme egy állat, amely öt nagy kihalást túlélt, és 450 millió éve él a bolygón, szó szerint alkotva az általunk ismert óceánokat. Ez a tökéletes ragadozó.
„És amikor megismered a cápákat, rájössz, hogy az agyatlan szörny kifejezés nem is állhat távolabb az igazságtól. A tudósok bebizonyították, hogy mindegyikük egyedi személyiséggel rendelkezik, képesek felismerni egymást, szociális kötelékeket alakítanak ki, és olyan kognitív képességekkel rendelkeznek, amelyek a delfinekével vetekednek. Tavaly a tudósok bebizonyították, hogy a cápáknak is vannak „bestjeik”!
„Bár saját hetük van, sok mindent nem tudunk. De ha választanom kell, a nagy kalapácsfejet mondanám. Imádom, hogy a kalapácsfejek bizonyítják, hogy a furcsa az csodálatos – fajtól függetlenül!
„Ki nem szereti azt az ikonikus és bizarr kinézetű kalapácsot, amelyet fejszárnyasnak is neveznek? Szó szerint szuperhős hatalmat adnak a kalapácsfejeknek… Úgy értem, még többet is, mint a legtöbb cápa, amelyek hét fejlett érzékszervekkel rendelkeznek. Nemcsak a homokban rejtőzködő zsákmányuk szívverését érzik, de 360°-ban mindig látnak. Az evolúció a javából.”
Mi a helyzet a kedvenc cápás búvárhelyekkel? „A kedvenc helyem, ahol cápákat nézhetek, a víz alatt van. Szeretem a fehéreket Dél-Afrika hangulatos zöld vizeiben és a tigriseket a Bahamák kristálytiszta vizében. Szeretem a kókuszszigeteken az iskoláztató kalapácsfejűeket és a galápagosi szelíd óriás cetcápákat.
„Komolyan, még mindig szerencsésnek tartom magam, hogy minden alkalommal találkozhatok ezekkel a hihetetlen állatokkal, amikor meglátom őket. És sok merülésnél egyet sem látok. Miután több száz órát töltöttem cápákkal, még mindig értékelem és ápolom minden pillanatot ezekkel a fenséges ragadozókkal, akikkel szerencsénk együtt élni.”
Tudjon meg többet Cápa angyalok, Shark Week a Discovery+-on és a PADI merülés cápákkal
A Diverneten is: Tervezze meg most a merüléseket a nagyszerű cápa-pillanatfelvételért
